A Food Not Bombs Budapest aktuális kampányáról
A. iskolába járt, mikor az eset először megtörtént. Irodalomóra után vette észre az első vérfoltokat, akkor még sikerült kapnia „eszközöket” egy osztálytársától. Otthon, mikor édesanyját kérlelte betétért, ő láthatóan kellemetlenül kezdte magát érezni, de vett lányának egy csomagot. Ezt időnként később is megtette, ám az évek során volt, hogy nem futotta rá a havi keretből. Ekkor A. otthon maradt, szerzett hamis orvosi igazolást, s a barátaitól kapott jegyzetek alapján próbált pótolni (a „barátainak” persze szégyellte volna bevallani hiányzásának valódi okát). A témazáró nem sikerült jól.
O. már hozzászokott helyzetéhez. Lévén 40 éves nő, pontosan ismerte, mi vár rá minden hónap 10-én. Aktuális munkáltatója már tett rá megjegyzést, hogy szabadnapjait mindig ugyanazon napokra kéri – ezzel állítólag munkatársaira róva több feladatot –, így kénytelen volt egyre „trükkösebb” megoldásokhoz folyamodni. Időnként továbbra is egyszerűen szabadnapot kért, máskor táppénzre ment, volt mikor csak nem ment be munkába, és utána próbált mentegetőzni ilyen-olyan kevésbé kellemetlen ürügyeket sorolva fel. Tudta, hogy nem húzza így sokáig, főnökként talán őt is zavarta volna munkavállalója lustasága és megbízhatatlansága.
E. már elvesztette a reményt helyzete megváltoztatására. Lassan egy évtizede szállókon, s az idő többségében az utcán élt. Kipróbált már mindent, amiről hallott. Használt rongyokat, zoknit, egy időben az egyszer használatos betétet mosta rendszeresen. Görcsoldóról nem is álmodott, úgyis a padkán ülne, hogy most éppen magzatpózban fogja tölteni az órákat – hátha úgy kevésbé fáj – az ezen a ponton igazán lényegtelen volt. Ő is hozzászokott már.
A menstruációs szegénység bár sokaknak láthatatlan jelenség, mások számára életüket meghatározó, éveken át fennálló nehézség. A női ciklust övező általános tabu és az érintettek által érzett szégyenérzet jelentősen megnehezíti e szociális probléma módszertanilag megfelelő felmérését, tudományos vizsgálatát. Mindezt figyelembe véve jelenleg Magyarországon 30%-ra becsülik a nők azon hányadát, akik megtapasztalják a menstruációs szegénységet.
De mit is jelent ez pontosan? Azt, hogy társadalmunkban megközelítőleg háromból egy nő nem jut hozzá havi vérzése során a számára normális életvitel zavartalan folytatásához szükséges eszközökhöz. Definíció függvényében idesorolhatjuk a görcsoldókat, fájdalomcsillapítókat, akár melegítő párnákat is, azonban ennél égetőbb probléma, hogy rengeteg ember nem tudja megvásárolni az olyan alapvető felszerelést sem, mint az egészségügyi betét.
Mit lehet mindez ellen tenni? Nincsen egyetlen mód egy ilyen sok okból eredő, számos társadalmi csoportot érintő helyzet megoldására. Mindazonáltal a hajléktalanellátó rendszer intézményei és a civil szféra tagjai több kisebb-nagyobb volumenű projekttel is enyhítik a problémát. Ezen szereplők sorába tartozik a Food Not Bombs Budapest is – egy globális közösség, melynek Budapesten is van működő sejtje.
Alapvetően ételmentéssel és -osztással foglalkozunk, emellett vannak időszakos kampányaink is. A tavaszi hónapokban a menstruációs szegénységet helyeztük fókuszba. A „Nincs pénzem menstruálni” kampányunk során egészségügyi betéteket és törlőkendőt gyűjtünk, amit szokásos ételosztásaink során fogunk kiosztani vendégeinknek. A betéteket a városszerte kihelyezett dobozainkban gyűjtjük május 18-ig (a dobozok pontos helyét az Olvasó megtalálhatja a Food Not Bombs Budapest közösségi média oldalain), illetve vasárnapi főzéseink alatt leadhatja 10 és 16 óra között május végéig az Auróra utca 11. szám alatt.
Nem kérünk minden kedves Olvasót arra, hogy otthagyva csapot-papot egyből vásároljon nekünk adományt. Azt kérjük, hogy aki megengedheti magának mind időben, mind anyagilag, támogassa kampányunkat akár csak egy csomaggal is. Kérdés esetén megtalálnak minket közösségi média oldalainkon, illetve vasárnaponként az Auróra Közösségi Házban.
szöveg: Food Not Bombs Budapest
