Duruzsolt a levegő szemhéjamon,
cikázó szúrós pontok: darazsak.
Méz-sűrű üvegcsengőn a mellkas,
tar koponya szolgál a kaptárnak.
Mély infra-színekbe öltözködöm,
tág határok között lüktetek.
Kabátárnyas sétákon – tudatom,
merülnek a szavak – nesztelen.
Csöndet csobban a megérkezés.
Mozdulatok – önmaguk vetkezik.
Fénykarod lobban gerincemben,
csillagokra pajzsaként ráfeszít.
Gravitációs erő az álom.
Felfelé zuhanva ébredek.
Hatalmas! – az idő legyűrhet…
Kaporszakáll! – sorold a vétkeket.
Mindenhez közel: belülről érkezem.
Jelentés: túlárad némaságán.
Csillagszórón sistergő tengelyek.
Forrás gyanánt buzdulj fel, szeretet.
