Az angyal

A távolság köztünk
boldog angyal
tíz percenként más asztalhoz ül.
összehúzza a lábait
és hallgat az Istennel folytatott beszélgetéseiről
egy kedves, csöndes éjszakában
kacéran mosolyog rám
azt hiszi
értem
amit nem mond el.
és én visszamosolygok
mert gyűlölőm
mert
én vagyok az a boldog
angyal.
a viharra várok és összehúzódom
ilyenkor nagyon közel érezlek magamhoz
és nem mernek leülni mellém.
számukra elképzelhetetlen
ami vagyok
a vihar ami jön
de érzik és körém ülnek
és az indulásról beszélnek
ami marad:
az Isten elnéző, kedves
nevetése ügyetlenkedésemen
ha elhinnék, látnák a
a
a
a
a

0