733. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója: Epekedés

By

Igazán nem akarok többet az epeköveimről vekengeni, pláne, hogy kiderült, mennyire sok ember érintett a környezetemben. (Lehet persze, hogy épp emiatt kéne, de alkalmatlan vagyok életvezetési tanácsadónak – hiába a szocmunkás diploma –, valahogy a hitelesség nekem fontos és hát… valljuk be, remekül vétkezem. Mondjuk úgy, már a harapásnál végiggondolom, mi a legrövidebb útvonal a retikülömig, amibe pár hónapja nem a parfüm-rúzs-törlőkendő szentháromság kerül bele először ha átpakolom, hanem a nospa-algopyrin levelek.) Szóval ez az állapot tényleg no spa, hogy berakjak átvezetésnek valami kínosba hajló, görcsös (ha-ha) szóviccet. Alapjáraton igyekszem, végigropiztam Barcelonát például, mert ott pont nem akartam epegörcsöt és néha kértem csak egy harit a szeretteimtől. Meg is úsztam egy kisebb virrasztással az öt napot. És közben történt valami. Most, hogy nem tudom a kulináris ámokfutásaimmal elfedni az életet magát, például úgy kell kirándulnom, hogy nem koronázom meg egy jól megérdemelt háromfogásos ebéddel a végét, kénytelen vagyok élvezni minden mást. Szép lecke. És a sülő fokhagymás pecsenyék meg a lecsók (azért mondjuk a kurva életbe, na:)) és a pincérek frakkja mögött – sosem láttam frakkos pincért, de ez annyira ide kívánkozott – nem volt más választásom, mint felfedezni a többi jót. Bikaként, akik köztudottan a hedonizmus koronázatlan királyai, megkaptam a feladatot rendesen. Ha szikáran akarok fogalmazni, talán azt írhatnám: belekényszerültem a jelenbe. Úgy tenni lépéseket a szó átvitt és erdőben járó értelmében is, hogy közben ténylegesen ott járok, nem az út végén már gondolatban, a többit mintegy túlélendő. És ebben tényleg az a jó, hogy feltárul egy csomó más is. Nem tudom, mennyire kapom vissza a régi életemet az operáció után, de ha valamit, ezt kéne tovább vinnem. Hogy az élet két általam kijelölt pont között zajlik. Hogy amit én kimerevítek és csak arra fókuszálok, ami után epekedem, az egy pillanat és közben nem veszek tudomást egy csomó másikról, ami végig ott van.

Még emésztem, ha néha fáj is.

Nagyon szép napokat Önöknek, görcsmentes(!) sulikezdést és csodás pillanatokat kívánok szeretettel:

Nuszer Mirjam

You may also like