Mély csendeket őrzök magamban.
Testekét.
Üvöltést,
ahogy a srác felgyújtja a kezét.
Az erdő mélységét,
némán befogadva összerogyásomat
árulások húsbavágó terhe alatt.
Egy-egy megvető pillantás pengéje,
ahogy fagyosan fordul el tőled a kedves.
Júdáscsókok korcsa, én,
megfeszítem magam a közönynek.
De talán, ha értelme lett volna…
Csend van,
némán fogja a kezem.
Más voltam, más lettem.
2021 december, második díj
