„Valóban hajszálon múlt az élete: súlyos testi betegség, depresszió, éhezés és fagyoskodás létében is fenyegette, és ólmosbotja sem védte volna meg, ha útban Pest felé rablókkal találkozik. Elszánt akarata mellett az őt segítő önzetlen barátoknak és ismeretleneknek köszönhette megmenekülését. Így hát mi is nekik köszönhetjük Petőfit: néhány ismert és még több névtelen segítőnek, akik kinyújtották kezüket egy nélkülöző, hajléktalan fiatalember felé.” – zárja dolgozatát Petőfiről Nyáry Krisztián (ld. 10. oldal). Rendkívül inspiráló szavak. Szerkesztőségünk maholnap 30 esztendeje nyújt kezet korunk Petőfijeinek, alkotásra méltó körülményeket teremtve, az ólmosbotot tollra és papírra cserélve, derűt és reményt adva, és önző álmainkban az is szerepel, találjunk olyan eposzi hőst, mint Petőfi volt két évszázaddal ezelőtt. Jelentem, Petőfi(ke)t találtunk, Vörösmartyt keressük nagyon.
- lapszámunk a Petőfi emlékév jegyében született, a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával. Tartalmaink jelentős része kivételesen nem saját tehetségeinktől származik, de a mi Petőfiink is ott vannak az oldalakon.
Tessék csak megkeresni!
Kepe Róbert
felelős szerkesztő
