Öreg ember nem puliszka, csak a tizenöt éves Juliska jön be neki, erősen a levest is csak velősen szereti. Kurta szoknya hozza lázba, nem baj, ha O a lány lába, lényeg a friss véredény, és elégedett vigyor, a telihold erezett szemfedelén. Reggel fölkel, nagy hír várja, csókolják lába nyomát, hátha beesik dagadó karjába egy bomba, az sem baj, ha lány vádlijára hálót sző egy pók és nem borotválja. Lehull róla néhány textil, újra támad, újra bágyad, a kő már csak hőre nő.