a Hauptallee-n 2007-ben
Nosztalgiarovatunk ötödik darabjában, Rác József, 200-as sorszámú terjesztőnk 1996-ban közölt írásával ejtünk szót legfontosabb kollégáinkról, a Fedél Nélkül mozgatórugóiról, a terjesztőkről.
Minden (regisztrált) terjesztőt személyesen ismerünk, és állandó interakcióban vagyunk velük. Az elmúlt 30 év során több, mint 3.000 lapterjesztővel dolgoztunk együtt, közülük mintegy 120 jelenleg is aktív. Néhányuk még dolgozhatott együtt a 90-es években Ungi Tibivel is. A legrégebbi aktív munkatársunk a 16-os, Attila (Bizsu) a szerkesztőséghez legközelebbi pályát használja negyed évszázada, a 29-es Csurika, az Örökös Év Terjesztője cím egyedüli tulajdonosa, már saját életét építi (szó szerint), Szamócza, a 38-as nem csak terjeszti a lapot, hanem aktív szerzője is annak a hőskor óta. A legújabb, János e lap megjelenésekor érkezik felvételi beszélgetésre.
Regisztrált terjesztőink nem csupán önmagukért, a többiekért is felelősek, amit egyikük tesz, az a másikukra is hatással van, a teljes közösségre. (A lapunkkal kolduló emberekre kevés hatásunk van, viszont tetteik sokszor ejtettek sebet a regisztrált terjesztők közösségén) A közös elveket a közösség adja tovább, az évtizedek alatt felhalmozódott tapasztalatra bátran építhetünk. Ezért is igyekszünk a munkamegbeszéléseken túl csapatépítő és szabadidős programokat szervezni, ahol egy-egy tucatnyian közös élményeket szerezhetünk. A Fedél Nélkül Nyári Tábora már több, mint 10 éve működik, majd húsz terjesztőnk így jutott el életében először a Balatonra, mások így láthatták először Bécset vagy a tengerpartot.
Jelen szerzőnk, József is járt velünk egyik bécsi utunkon, de alább egy hétköznapi története szerepel, amit a szerkesztőségben mesélt el 1996-ban. Egy szimpla pozitív eset.
**********
Utazás a vonaton
Tavaszi nap szombat reggelén korán ébredtem. Borús idő volt, szemerkélt az eső. Hol, merre tudok újságot árulni, mert ha esik az eső kevesebben indulnak el otthonról sétálni, kirándulni. Délelőtt tíz óra tájban már sütött a nap. Elmentem a metróval a Batthyány térre az újsággal és vettek tőlem az emberek. A hévre felszálltam és a kalauz is vett újságot és az utasok is vették tőlem az újságot, kértem az embereket hogy segítsenek rajtam, mert nem tudok munkát vállalni, hajléktalan vagyok. Köszönöm az embereknek, hogy az újság vásárlással segítenek rajtam. Estig is szép maradt az idő, meg voltam elégedve aznapi keresetemmel, ennivalóra is jutott pénz. Este is még sokan mentek hazafelé az emberek a sétából és a kirándulásból. Az Isteni gondviselésnek hálát adtam, hogy reggel esett az eső és utána milyen szép lett az idő.
Rác József
rovatgazda: Molnár Vilmos
