felneveltem a hazugságaim ideje kigazolnom őket egynyáriakat és évelőket hagytam életre kapni a homokon fülembe zúg egy masszívan monoton hangon, ahogy kirántom a földből túl sok téveszmét horgoltam már csöndből… ’hogy hiányod több, mint bárki jelenléte’ idegenné válni csak percek kérdése ’meg az igazság mindig odaát lakik’ ma már inkább csak lenni vagyok itt s ha egyedül, hát azzal sincs baj a szabadság nem társas műfaj