A végtelenbe visz ma éjjel a busz, Megállók számolatlanul, Ablakban álló alakod kísért, Visszahúz, Nem enged, Fojtogat… Büszke férfiarcot tükrözött szép szemed, Míg forrón öleltem karcsú testedet, üres borospohár vagyok nélküled, Törött, Emlékező, Még ragad… Hálózsákban, hideg földön fekszem, Tamás kérdez mi lesz, de már horkol, Nem hallja válaszom Szeretem, Csak ennyi, Mondanám…