771. szám Hírek Aktuális Beszámoló

Pszicho Projekt – Segítő beszélgetések hajléktalan emberekkel

By

2021 decembere volt, épp egy élelmiszergyűjtő akció keretein belül pakolásztuk a babkonzerveket egy áruház pincéjében az alapítvány önkéntes koordinátorával, mikor megszületett a Pszicho Projekt ötlete. Arról panaszkodtam neki, hogy kezdő pszichológusként milyen nehéz érdemi szakmai tapasztalatot szerezni, hiszen biztonsággal csak szupervíziós támogatással dolgozhatunk (azaz egy tapasztalt kollégával konzultálva), ehhez viszont rengeteg pénz kell. Láttam, ahogy a fejében összeállt a kirakós: az alapítvány egy ügyfele nagyon szeretett volna pszichológusi segítséget igénybe venni. Van-e kedvem dolgozni vele, kérdezte. Persze, mondtam, ha szerez nekem szupervízort.

És lett szupervízor! Örömmel vállalta egy kolléga, aki maga is éveket dolgozott hajléktalan emberekkel. Így 2022-ben elkezdtem a végül két évig tartó önkéntes pszichológusi munkámat a Menhely Alapítványnál – ekkor még csak jómagam.

Az első együttműködés eredményesnek és tartalmasnak bizonyult, közel fél éves segítő folyamat követte.

Ennek sikerén felbuzdulva szerettük volna fenntarthatóvá és tágabb körben elérhetővé tenni, de tudtuk, ehhez több önkéntes segítő szükséges és persze pénz. Úgyhogy előteremtettük. Pályáztunk az Európai Unió Szolidaritási Testületének támogatására – és meg is nyertük! 2023 elején elindult a Pszicho Projekt, a Menhely Alapítvány szakmai szárnyai alatt. Velem együtt kilenc önkéntes pszichológus és pszichológushallgató vállalta, hogy segítő beszélgetés keretein belül lelki támogatást nyújt hajléktalanságban érintett embereknek. Fontosnak éreztük, hogy minél nagyobb biztonsággal menjünk bele, így szakmai képzéseken készültünk fel. A projekten csapatban dolgozunk: szorosan együttműködve a kliensünk szociális szakemberével, a szupervízorunkkal, valamint a koordinátorokkal. Most, az első évet összegezve: huszonöt klienssel mintegy százharminc ülésen találkoztunk.

A számok persze nem sokat mondanak arról, hogy milyen ebben a projektben dolgozni. A munka kezdetekor még én sem tudtam, hogy mennyire sokat fogok tanulni. Szakmailag, önismeretben, emberismeretben. A csoportos szupervíziós alkalmainkon is, a kliensekkel való munka közben is megelevenedtek az egyetemen hallottak. Persze, megtanuljuk az alapokat az órákon: tükrözd vissza a kliens mondatait, kövesd a „Rogersi Hármast” (légy empatikus, elfogadó és hiteles), figyeld a saját érzéseidet, mert azok lehet, hogy a kliensről mondanak valamit. De az egyetemi képzésben nincs tér rá, hogy ezeket eleget gyakoroljuk. Számomra a Pszicho Projekt alatt állt össze, hogy hogyan is kell úgy visszatükrözni, hogy az tényleg segítsen és mélyítse a beszélgetést. Itt értettem meg igazán, hogy miért olyan fontos az, hogy teljesen hitelesen, önmagamként legyek jelen a folyamatban – főleg ebben a klienskörben, ahol gyakorlatilag mindenkinek van sérülése a bizalom terén. Automatizálódott az önreflexió a saját érzelmi állapotomra – hasznos készség segítőként és magánemberként is. Talán nyolc társam nevében is mondhatom, hogy ülésről ülésre egyre magabiztosabban tudtunk jelen lenni a segítő beszélgetésekben.

Nem szeretném elhallgatni azt sem, hogy mennyire kemény terep ez egy kezdő pszichológus számára. Van az a mém, mikor az egyik képen két férfi épp elsimítja a frissen öntött betont, a következőn pedig egy macska sétál végig rajta, lábnyomokat hagyva a munkán. Kicsit ilyen érzés ennyire nehéz sorsú emberekkel dolgozni. Heti ötven percben igyekszünk segíteni, de utána a kliens visszamegy az életébe. Sokuk a legalapvetőbb szükségletek teljesüléséért folytat mindennapos harcot. Gyakori, hogy az őket körülvevő szociális környezet pont az ellenkezőjét sulykolja, mint amit mi próbálunk közvetíteni segítőként – nevezetesen, hogy a klienseink értékes emberek, rengeteg erőforrással. A Maslow-piramis felsőbb szintjein próbálunk segíteni, miközben az alja is remegő lábakon áll. Nem, nem lehet csodát tenni, és nagyon tudatosan kell átkeretezni a siker fogalmát. Mert azért van siker is.

Nemcsak mint pszichológus kaptam sokat a projekttől. Inspiráló volt megtapasztalni azt a lelki ellenállóképességet, amivel a klienseink a mindennapjaikat élik. Látni, hogy rettenetesen nehéz helyzetekből is van kiút. Itt éltem át igazán, hogy a megoldások, amik az én életemben beválnak, nem univerzálisak – ezért a tanácsadásnál többet ad, ha csak hagyod, hogy a másik idegenvezessen a saját világában. Emellett sokat tanultam a saját határaim tudatosításáról: mi az én felelősségem a másik ember felé és mi nem; mi fér bele az életembe most és mi nem. Ennek fényében is, a Pszicho Projekt folytatódik 2024-ben is (a DM Együtt-egymásért programjának támogatásával) de nélkülem – egyelőre. Később mindenképp szeretnék visszatérni, több szakmai és élettapasztalattal, több végzettséggel. Ez a klienskör nagyon megérdemli a segítséget. Pályakezdőktől is, de legjobb az volna, ha több tapasztalt motoros is lenne a terepen. Remélhetőleg, ez leszek én pár éven belül. Biztatok minden (kezdő és feketeöves) kollégát a csatlakozásra, aki érzi magában a hajlandóságot, és rá tud szánni heti pár órát. Ez egy olyan terep, ahol mindenki tud fejlődni, a kliensekkel együtt.

Csodálatos, nehéz terep. Mint virágot találni a sivatagban.

írta: a program egyik önkéntes pszichológusa

You may also like