Sándor Ferenc (1955-2021)
Szeptember 26-án nagyon sokan gyűltünk össze, hogy együtt emlékezzünk A Város Mindenkié családtagjára, az óbudai kísérleti lakótelep első lakójára, cukrászra, motorszerelőre, kamionosra (aki sofőrként bejárta a Közel-Keletet), az „Utca és jog” részvételi akciókutatás kutatójára, aki utána még tíz évet küzdött a lakhatáshoz való jogért, közvécékért, közkutakért, hajléktalan emberek számára létesített csomagmegőrzőért, azért, hogy emberek ne utcáról szállóra, majd vissza utcára keringjenek, hanem mindenkinek legyen méltó otthona.
Seri nem volt kapható a nyilvános szereplésre, mindig igyekezett háttérben maradni, nem szeretett „villogni”. Amikor azonban megfogalmazta gondolatait a hajléktalan emberek üldözése kapcsán, akkor azt a beszédét az embereket elnémító hatalom nem engedte elmondani. Seri ebben a beszédében is hajléktalan embertársai érdekében szólalt volna fel, felelevenítve életének néhány részletét, azért, hogy ne írják alá, ne szavazzák meg azt az embertelen törvényt, mely a hajléktalanságban élők életét tovább nehezíti.
Seri édesanyja halála után vált hajléktalanná. Súlyos beteg édesanyja gyógyíttatására áldozott fel minden anyagi forrást, eladta az otthonát, mert remélte, hitte, hogy édesanyja meggyógyul. Az édesanyja halála után elvesztette lába alól a talajt, de lábra állt. Számára az AVM jelentette a családot, rendszeresen vállalt feladatokat, és mindig ott volt, ahol szükség volt rá.
Nagy tudású, szerény ember volt, és nagyon sokat jelentett az AVM-nek. Fontos tartóoszlopa volt a csoportnak. Mindig lehetett rá számítani a munkában, egy jó beszélgetésben, vagy ha az ember egy kedves szóra vágyott. Tisztán emlékszünk a hangjára, a nevetésére, és sokan szerettük hallgatni, amikor a sofőrös kalandjairól mesélt.
Nagyon szerette a szabadságot, nehéz élethelyzete ellenére is életigenlő volt.
Drága Seri!
Köszönünk mindent, amit adtál nekünk, emlékedet őrizni fogjuk a szívünkben. Most már igazán szabad vagy. Nyugodj békében!
A Város Mindenkié közössége
