A szegénység dús álmokat épít
Napokat és éveket megszépít
Reggel kaviárt látsz az asztalon
De csak morzsák sírnak az abroszon
Délben egy tálban forró leves
Kínálja magát, hogy meregess
Utána sültek illatát érzed
Aztán hamar vége a csodás képnek
Az árva és viharvert kredencet nézed
Ahol rozzant lábosok mesélnek
Hosszú és fenséges lakomákról
Egy békés és jóllakott világról
De csupán a száraz kenyérhéj üzen
Hogy lassan fogytán a türelem
A nyomor gondolkodóba ejt nagyon
Éhség lesz az úr minden gazdagon
