Egyedül ízetlen az étel,
egyedül vacogtatóbb a tél,
egyedül elindulhatsz,
ugyan, hová érkeznél?
Egyedül a gond duplán gond,
egyedül lassabban heged a seb,
egyedül kevés a gyertya fénye,
egyedül szíved tovább reped.
Egyedül hagyod a veszteséget,
egyedül beéred a semmivel,
egyedül sodrodsz az árral,
egyedül valakit keresel.
Egyedül a sikereid,
csupán kipipált célok,
egyedül életed naptári jegyzetek halma,
s a holnapot sem várod.
Egyedül kopott az új ruha,
egyedül nincsenek ünnepek,
egyedül itt a lesötétített
szobában tanultam ezt meg nélküled…
Tanultam ezt meg Nélküled,
hogy mi az a magány,
egyedül kezemben fényképeddel,
aminek hátoldalán,
még azt írtad: Mindörökké enyém leszel….
Enyém leszel…
Mit kezdjek tanácstalan –
Egyedül?
