Fedél Nélkül 2020. december 17. 688. szám
Zsiga
Zsiga az egyik legrégebbi terjesztőnk, a Bem téren árulja az újságot. Tüneményes, aprócska ember élettel teli szemekkel és szavakkal. Vele beszélgettem:
62 éves vagyok és 16 éve lettem hajléktalan. Vidéken éltem, szép nagy családom van, akkorra már felnőttek a gyerekek is.
És meghalt a feleségem. Nem tagadom, megcsúsztam akkor, el akartam nyomni azt a fájdalmat, és az alkoholhoz nyúltam. Eladtam a lakást, lett barátom bőven, amíg a pénz tartott.
Aztán nem maradt semmim és feljöttem Budapestre.
Hét éve egyáltalán nem iszom alkoholt, nem is hiányzik.
Hat hónapja nem is dohányzom, az orvos javasolta, Zsiga, minek szívja? Én meg elgondolkodtam: a havi cigim árát is bele tudom rakni egy albérlet árába. Átmeneti szállón szoktam lakni, meg, ha tudok, albérletben. Ez motivált nagyon a leszokásban. Nem ítélem el persze azt, aki szívja tovább, kemény élet ez. Én le tudtam tenni, talán szerencsém volt, jókor határoztam el.
Most a testvéreimmel bérlünk hárman egy lakást, dédunokáim is vannak, 3 és 2 évesek. Sokszor találkozom a családdal is, de nem akarok senki terhére lenni.
A vírus előtt mindig volt munkám, az építőiparban dolgoztam, de a járvány miatt a legtöbb helyen lefelezik a csapatokat és a fiatalabbakat tartják meg.
Az is előfordult, hogy nem jelentettek be, ami nekem nagyon nem mindegy.
A munkám mellett mindig árultam az újságot is, most ez is jelenti a bevételemet. Nagyon szeretnék valamilyen bejelentett munkát, a nagy álmom az, hogy vidéken veszek egy olcsó kis házat, ahol nem kell félnem, hogy a tulajdonos eladja a fejem felől, hiszen az enyém lesz. Oda jöhetne az egész nagy család is látogatóba. Az sem baj, ha nem az építőiparban kapok munkát, értek a kerti munkákhoz is.
De szeretnék idősebb koromban biztonságban élni, egy vidéki szerény házikóban, ami már az enyém lesz.
Hogy legyen egy hely, ahova jöhetnek a dédpapához.
fotó: Szenográdi Réka
terjesztői sorszám: 1927
regisztrált lapterjesztő: 2013 óta
pálya:
II. Bem tér
II. Elvis P. park
