Tiltja a félsz, hogy veled legyek,
Romba döntöm az életemet,
Tiltja a félsz, hogy velem legyél,
Amíg megteheted, magaddal élj!
Épphogy élek, mégis lélegzem,
Utolsó lapomat kettőnkre feltettem,
Épphogy csak élsz, mégis elkened,
Az egymásra pakolt érzéseket.
Kitörni nehéz, maradni börtön,
Meg van írva sorsunk a Földön,
Kitörni kevés a szimpla akarat,
Kaparj, mert átüt a régi vakolat.
Akár ha olcsó,
Akár ha drága,
Csinálj vele bármit,
Nem mehet kárba!
Izzik a levegő,
Oxigénmaszkot!
Adjuk fel újra s újra a harcot!
Neked úgy kényelmes, ha távol vagyok,
Nekem tökéletes, ha így gondolod,
Nézzünk homályos délibábokba’
Rakjuk magunkat kirakatokba!
Gondold azt – felgöngyölheted,
Ezt a szétszabdalt millió életet,
És majd elhiszem, bárhogyis, de együtt veled…
Hiszed vagy sem, léteznek hitetlenek!
Fáradozhatsz, fáradozhatok,
A túlpart azért túlpart, mert mindig ott,
Mindig ott marad, értünk irányt nem vált,
Testeink testek, lelkeink lelkek, kereshetünk bálványt!
Akár ha olcsó,
Akár ha drága,
Csinálj vele bármit,
Nem mehet kárba!
Izzik a levegő,
Oxigénmaszkot!
Adjuk fel újra s újra a harcot!
