Falfirka és történelem
Falak, kapuk: megértem, mint a könyv – beszéltek;
tiltott rovás virul vasbeton testeken;
merő cinizmus, undor: intenek, lenéznek
s a szenteket citálják mind a falra hányva.
Talán ez a jobbik, mert akad szemtelen
meg esztelen és bölcs, ám sehogysem lelek
valós, kemény szatírát: gúnyt az érvbe szántva.
De felfedeztem itt-ott, néhány majomarcnak
kezük sötét nyomát: mint a késdöfések,
hogy – „Irtsd a szar cigányt!” Árny a múlt ködében,
ne rajzolódj ki többé, itt nincs helye harcnak!
Nekünk a rög – országút. Kik nyakába rakta
a földesúr, igáját, hogy feledje rég el
a szabadsága ízét, segge mocskát nyalva?
