Megszökött tőlem ifjúságom.
Gondolt egyet és lelépett.
Oly régen volt! Mikor is volt?
Töröm fejem, de nem emlékszem.
Most vajon merre kujtoroghat?
Behunyom szemem. Látom is már!
Ott rohangál a tölgyek alatt,
valakit keres, fut, és kiabál.
Oly messze van, nem hallhatom,
hogy kit keres, kinek kiált.
Dühös az arca, szeme komor,
és izzó villámokat dobál…
…belém nyilall egy szörnyű sejtés!
Lehet, hogy nem Ő szökött meg rég,
hanem én voltam hűtlen, elhagytam,
s Ő, szegény, hiába fut utánam,
utol, sajnos, sohasem ér!!
