– megerőszakolják a valóságot
és acsarkodnak mert
nem szül nekik gyereket
Kuporgatnak
s magukat költik e kapzsi kalandra
jövőik keresztjén buján megfeszülnek
s fohászukat meghallgatják
a cinkos véletlenek
Oly parány
a csöndes megilletődés
arcuk percbe bámuló kérdőjele láttán
és oly kevés mi félretehető
örök változásuk titkos perselyébe
Mi dolgom velük
ha terünk időnk hiányunk és kedvesünk
prímszáma oszthatatlanul közös
