Manapság egyre divatosabb az újrahasznosítás eszméje. Lássuk, hogyan sikerül az életünkbe, hétköznapjainkba becsempészni ezt az egészséges és környezetbarát szemléletet. Nézzünk egy olyan példát, amire az ember szinte nem is gondol, de él és létezik.
Elég, ha csak annyit mondok, rántott hús?
Félek, hogy nem. Most akkor egy kicsit bővebben.
Valahol a nagy magyar tanyavilágban felvisít az első organikus malac. Az ökológiai gazdálkodás díszpéldánya. Amint lábra tud állni a csepp jószág, belehenteredik a disznóól patyolat tiszta perzsa szőnyegébe. (Eredeti afgán handmade, amit teveháton szőttek). Mikor megéhezik, odakocog anyjához, és a gondosan fertőtlenített csecséből szopik 500 grammot. Állj, állj, állj, ez így már nem jó! Csak semmi vegyszer! Vissza a forgatókönyv előző fejezetéhez. Az anyamalac kiballag a friss vizű patakhoz, és lesikálja magát. Most jön a szoptatás. Később kiballagnak az erdőbe, mezőre, és megszedik a meggyet, makkot. Ez így megy a disznóölés napjáig.
Innen felgyorsulnak az események. A vendéglős kiballag a piacra, és vesz néhány kiló combot. (Nem karajt, mert azt nehezebb átképezni).
Óvatosan felszeleteli az egészet, majd rántott húst süt belőle. Ez az első napi menü. Második nap. Újra felhasználás. Háromfelé osztja a maradékot.
Változatosan tápláló menü készül. Raguleves, brassói aprópecsenye, vagy alacarte ízletes perkelt. Harmadik nap, újra, újra felhasználás. A mai menü bolognai szósz. És eljön a negyedik nap. A környezetbarátság napja. Semmi nem jut a kukába.
Már csak annyit kell megjegyeznem, hogy dicséretes a vendéglős környezettudatos viselkedése. Ő korunk bio-embere. Persze lehet, hogy rosszul értelmezem, és csak az újrahasznosítás élharcosa.
2019. szeptember, második díj
