Mint a kutya silány házában.
Legeslegutolsó a családban,
Kiverten és sárral dobáltan,
És mégis híven és bátran kínált
Egyedül a határban. Fázva és
Szeleknek kitártan amit kiáltok
Úgy kiáltom vénen, magamban és
Ziláltan, sárosan. Rugdalva ruhát
Híven, remegve és bátran.
Magamra maradtam magamra és
Hangom mint vén kutya hangja rekedt
Már vagy mintha a kamra mélyéből
Jönne, tömlöckamra mélyéből.
(Én vagyok a kamra.)
És mire fölér ajkamra száz fal fulladt
Habjaival, és süket és tompa iszapot
Rakott minden ablakomban.
