Kedves jóakarónk, Éva néni jóvoltából, lapunk szerkesztőségén keresztül két hajléktalan ember jutott el Földes Hobo László előadására.
A Budapest Kamara Színházba szóló jegy egyáltalán nem tekinthető olcsónak, főleg a minimálbér vagy az alatti jövedelmű embereknek. Ezért is nagy örömmel mentünk el az előadásra. Mindössze egy gondolkozni valónk volt. Kiválasztani a három Hobo előadás közül az egyiket. József Attila est, Viszockij est vagy a Csavargók Tízparancsolata közül kellett választanunk. A társam már látta a József Attila estet, ezért végül is a Csavargók Tízparancsolatát választottuk, amit amúgy is rég megnéztünk volna már.
Természetesen az ünneplő ruhánkat vettük fel, ami nem jelenti, hogy öltönyben és nyakkendőben jelentünk meg, de azért tiszta és egyáltalán nem rongyos volt az öltözékünk.
A hatvan férőhelyes kamaraterem majdnem teljesen teli volt. Nem mesélem el az előadás tartalmát, hogy másoknak is teljes élményt okozhasson, csak egy apróságot. Mikor a művész belépett és a kis színpad elejére lépett, az első sorban ülő egyik korosabb hölgy – mindenki ott foglalt helyet, ahol akart – fotózni kezdett. Hobo megmerevedett, majd pár pillanat múlva emelt hangon adta tudtára a hölgynek, hogy színházban az előadás során nem illik fényképezni. Először meglepett az incidens, majd azon gondolkoztam, hogy egy megtervezett gegről van-e szó, de végül is egy tanulságos esetnek könyveltem el, amiben teljes mértékben azonosultunk a társammal egyetemben.
Persze a művész urat jócskán megzavarta az eset. Legalább egy percig meredten ült, mire el tudta kezdeni az előadást. Az viszont frenetikusan sikerült. A másfél órás monológ után még háromszor hívta vissza a közönség vastapsa. Utoljára már tényleg egy sokszor elsütött poén volt a ráadás.
A két hajléktalan ember azonban boldogan, felüdülten lépett ki a színházból. A hét fáradságos érdekvédő munkája után vidáman indultunk szálláshelyeink felé.
Likes
No Comments