572. szám Széppróza

Epilógus

By

Győző – abban a kedves katolikus templomban, ahol a lány nővére örök hűséget esküdött Tamásnak, egy szép szertartás keretében elvette Juditot,  „csapodár kedvesét” feleségül. Lajos tudomást szerzett az esküvőről, s mint a legendák Mátyás királya álruhában megjelent, és elvegyült a vendégek között nászajándékával, Almira kölykével, egy gömbölyded, guruló fekete macikutyával. Judit gimnáziumi osztálytársaként mutatta be a fiút gyanakvó jegyesének, s vágyának gyermekeként ölelte nászajándékát magához. Gondolatban Ludwignak keresztelte el a kutyust – Ludwig von Beethovennek, Bétóven Lajosnak. A tréfás gondolatmenet újfent felvidította – hangosan felkacagott, Herr Kratochwill Győző sandán tekintett reá. Jean Baptist Tamás Judit és Győző sógora, ki ebben a templomban állott keresztvíz alá, elintézte kedvenc tiszteletesének segítségével, hogy amikor Judit kilép a kápolna kapuján a nagybetűs Házas Életbe, megkonduljanak a harangok. Az ifjú ara virágeső és rizsszemzápor által áztatottan, könnyködfátylát áttörve rámosolygott az őt atyai féltéssel és szerelmes szeretettel szemlélő Tamásra, aki fiát Olivért átölelve állt a templom lépcső aljában. Mindketten hallani vélték Madách Imre örökérvényű sorait: „Nő mily bájos kevercse rossznak s nemesnek, míg erénye sajátja bűne a koré, mely szülte őt.”

You may also like