Sárközi László szonettjeiből
Egy költőnőnek-
ciklus – VII.
Ismeretlen katekumen
…már nem értem, mi jó, mi rossz s mi célból
maradtam s vagyok. Ez az alapom.
Miért élek még, ki mondott ki végszót
fölöttem, mi célja volt és van velem,
vezet-e majd, amerre haladok
s hogyan tovább, lesz-e feladatom?
Talán túl későn nyitotta föl szemem
bűneimre. Lézengek, kókadozó
perc matat, görcs s bénultság égeti
testem: fáj, szaggat – szinte szétesik;
félig megnyomorodva, botladozó
lábakon bicegve keresem Istent,
aki van s valamiért létezik
valahol, de bennem sehogyan sincsen…
