– beszámoló egy műhelybeszélgetésről –
Adományozzunk-e jövőre is? Tette fel a kérdését a Non-profit Információs és Oktatási Központ (NIOK) meghívójában, melyre adományozó vállalatokat, magán személyeket és adományozott civil szervezeteket hívtak meg. A Merlin Színházban rendezett műhelybeszélgetésre meghívták a tizennégy év alatt díjazott adományozó vállalatokat, magánszemélyeket és az adományozott civil szervezeteket. Kamerát, egyet sem láttam, és az újságunk amatőr fotósán kívül még ketten készítettek fényképet, akik valószínűleg a NIOK munkatársai voltak. Körülbelül százan ülhettünk a színházteremben. A díjazott civil szervezetek többsége küldött képviselőt, az adományozó vállalatoknak viszont csak a fele, míg a magánszemélyek közül mindössze ketten jelentek meg. A kerekasztal beszélgetések ettől függetlenül nagyon hasznosak voltak.
A megnyitó után a NIOK kuratóriumi elnöke visszatekintett az alapítvány civil díjainak történetére. Már ekkor elhangzott, hogy a tizennégy év alatt az erkölcsi elismerés mellé nyújtott egymillió forint a gazdasági válság miatt nem áll rendelkezésre, de ettől függetlenül valamilyen formában szeretnék folytatni a díjazást. A díjazott non-profit szervezetek képviselői pedig egyértelműen kijelentették, hogy az erkölcsi elismerés olykor több hasznot hozott a szervezeteknek, mint az anyagi elismerés. A díj feltüntetése a leveleken és a propagandaanyagokon megnövelte az alapítványok ázsióját a társadalom egészében és a gazdasági szférában egyaránt. A díjazottak örömmel vették át az emlékokleveleket. Az Év Civil Szervezete díjat eddig 15 szervezet kapta meg. 1995-től sorrendben: a Drog Stop Budapest, az Egri Alternatív Kulturális Egyesület, az Európa Jövője Egyesület, az Utcai Szociális Segítők Egyesülete Tatabánya és Óbuda Békásmegyer Gyermekeinek Egészségéért Alapítvány (megosztva), Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoportért Közalapítvány, a Nők a Balatonért Egyesület, a Magyar Hospice Alapítvány, a Peter Cerny Alapítvány, a Baltazár Színház Alapítvány, a Társaság a Szabadságjogokért és a Védegylet (megosztva), Délután Alapítvány, a Levegő Munkacsoport és a Megálló Csoport Alapítvány. Közülük mindössze a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesülete foglalkozik konkrétan hajléktalan emberekkel, de legalább ők díjazottak lettek. A kerekasztal beszélgetésen a rengeteg – elsősorban gazdasági és jogi – nehézségek ellenére igen sok jó tanács hangzott el. A legfontosabb a NIOK egyik új kezdeményezése, a Kőleves projekt. Ezzel az internetes módszerrel kapcsolatba kerülhetnek az adományozók és az adományozottak. A civil szervezetek egyszerűen felteszik a nettre a projektjeik leírásait, meghatározzák milyen tárgyi, anyagi vagy önkéntes segítséget szeretnének, hozzá kapni, az adományozók pedig direktben kutathatnak az igények között.
A következő blokkban Szabó Gyula beszélt mindkét oldali tapasztalatairól. Ő a Magyar Telecom Hozzáad program egykori vezetője volt, jelenleg pedig az Ökoszolgálat Alapítvány igazgatója. Ő már mindkét oldalt érti és érzi, így igen jó ötletekkel állt elő. Elsősorban az őszinte együttműködést forszírozta.
Ezután újra átadták a vállalati adományozók díját azoknak, akik a tizennégy év alatt megkapták. Inter Európa Bank Rt., P+P Pékáru Kft. (azóta Fornetti lett), Shell Hungary Rt., MATÁV (kétszer), AB AEGON Általános Biztosító Rt., Siemens Rt., Levi Strauss Magyarország (megszűnt), Alcoa Magyarországi Vállalat, Kisalföld Napilap, Vodafone Magyarország Zrt., MOL Nyrt., Süllős és Süllős Bt. A felsorolt cégek egyharmada kisvállalkozás, ami az elbírálóknak fontos érv volt. Az óriásvállalatok képviselői elmondták, hogy stratégia szerint adományoznak. Nekik fontos, hogy a pénzük ténylegesen megfelelő helyre kerüljön. Szinte mindegyiknek már kialakult a kobcepciója, hogy a társadalom melyik ágazatát segítik. Sok civil szervezettel van már több éves kapcsolatuk, mely nemcsak a pénzadományokról szól, hanem komoly önkéntes munkával is társul.
Az egyéni adományozók sorában található a multimilliomos Demján Sándoron kívül három nyugdíjas, egy tanuló, két művész és egy pap is. Sajnos közülük senki sem volt jelen a díjkiosztón. Remélem, csak szerénységből.
