Az egyetemen korelnök vagyok,
itt a kórházban – taknyos kölyök,
de fingásból már bronzérmet kapok.
Hiányom az edzett, hegyes könyök,
a mániás, monoton megszokás,
szék mellé ülés ágyba fosás,
fogatlan íny és egyéb örömök…
Ötvenhat évem semmit sem jelent,
ősi tudás tárja ki karjait:
még meg kell vívjam jövőm harcait
ez biztos, mint betonban a cement!
Autóm sincs tizennégy karátból
se szőke bombázóm: a napom lement,
már megtanultam félni Carától…
- november, második díj
