Hogyha jelen vagy, énekem
szirmokká feslik a réteken.
Párás fényedben élsz velem,
s ragyogtatsz, Örök Értelem.
Hogyha a lelkem elhagyod,
tar pusztasággá száradok.
Egy szál, sötétlő láng vacog;
ahol nem vagy, ott én vagyok.
Likes
No Comments