A mindenséget magammal mértem,
s kevésnek találtam, káprázatos
lányos lényed önmagamtól féltem:
haragos és még mindig vad vagyok,
kultúra járja át minden sejtem,
kard vagy toll egy és ugyanaz bennem:
bénán szállok, fogatlan harapok.
Ismerem jól a saját hibáim,
nem érdekel, ki mit gondol rólam,
csak veled léteznék rosszban-jóban,
rád leltem – meghallgatták imáim!
Megtaláltam a boldogság titkát:
hazám földjén feledés virágzik,
…és elhagyom Oblivion síkját.
2025 szeptember, második díj
