Már nem mégy vissza, nincs is már hova,
halomba hajt a spárgák ostora,
egymásba bújva mill’jó tűlevél
erdőt sóhajt utószor, s már nem él,
csonkodnak könnye gyanta, ráragadt
papír zizeg karácsony-árnyakat,
fekszel, mint a harcmezőn elestek,
egyhúsz vagy, s eladnak másfelesnek,
talpra állsz még, ünnep –vasba vernek,
holtodban kapsz néhány nap figyelmet,
s tűzre halni tested úgy eresztik;
szép volt idén. Bírta vízkeresztig.
