Halkan oly nesztelen
lépek feléd kedvesem
a tópartján a fűz alatt
ott láttam meg az arcodat
ősz volt talán ősz bizony
zsongott a fű és a lomb
zizzent a szó és szállva szállt
vitte a szél majd rád talált
hallod – hallod kedvesem
köszön az ősz – szól jöjj velem
levélruhák a földön már
sárga a vörössel csókot vált
vállamra ősz súlya terül
ajkamon csókod érintetlenül
s én halkan oly nesztelen
lépek feléd kedvesem.
