Van az úgy hogy minden vágyam
csenddé szenderül
régi-régi képet őrzök
mélyen legbelül
a kép mögött a régi ház
s a táj is szétesett
nem lelem az utat amin
visszatérhetek
az eső-háncsolt jegenyék
hajló bánatát
küszöbre ült esték most már
úgysem érzik át
nem érti már senki milyen
mikor átoson
s velem lélegzik a csönd
a régi udvaron
a kép mögött az öreg ház
s a táj is szétesett
nem lelem az utat amin
visszatérhetek
