Ismeri az Óceánt.
De nem mint hatalmas hajókat mindig ugyanabba az öbölbe navigáló révkapitány – aki csak az adott partszakasz zátonyait, hullámtörőit ismeri –; nem mint meggyötört halász – akinek az óceán létfeltétele és munkaeszköze; nem mint hivatásos mélytengeri búvár – aki napi pénzért, naponta kockáztatja az életét.
Nem, őt még nem tette rabszolgájává a nagy víz. Még csak játszanak egymással… S csak fut a fövenyen, a sós hullámok szélén. Egy-egy játékos permet néha végigsimítja… kezébe gyűjti a tajtékdarabkákat… nézegeti, forgatja; talán rájuk is nevet… és a végtelen víz még megengedi neki, hogy parányi cseppecskékből, elétek varázsolja Őt… az egész, hatalmas Óceánt.
