Ica és Böbe kissé beállt.
A kannás bordal
némi szitokkal
folyik ki Böbéből.
A lehelete hervasztó.
Nem motyog,
inkább teleüvölti a vagont,
ez itt nem az ő helye,
de valaki mutassa meg végre
azt, hogy ő hová való!
A kalauz velük együtt
a jegyeket is lekezeli…
– Cegléd következik –
Ica állítja,
hogy őket kirabolták,
amíg
a nagybátyja temetésén voltak.
Pesten egy bokorban aludtak,
amelyen egy levél sem volt.
Egyébként
az ő bátyja is vasutas,
csak az jobb ember
az összes többinél
és a ruhája is kékebb,
mint bármelyik forgalmistáé…
Böbe újra fullad,
megint melege van,
azt mondja
ez a szívinfarktus egyik tünete.
Én hiszek neki
és
azt hiszem velem együtt mindenki…
Ica tanácstalanul ül,
csokit lejmol egy tinédzsertől,
nem diagnosztizál
és hugyos a nadrágja.
Majd Debrecenben,
a szállón nyakig merül a kádba
– morogja.
Én hiszek neki
és azt hiszem velem együtt mindenki.
Aztán a kupé oldalához simul,
behunyja kormos szemeit,
kora este
vele alszik az összes kilométer.
Böbe, közben
néhány méterrel arrébb
csinálja a cirkuszt,
zsonglőrködik az idegekkel
és azt üvölti,
hogy
Debrecenig mennek…
Likes
No Comments