Az ünnepi fényeket
fekete csönd takarja.
Elengedésre tanít
hiányaim fény-karja.
Szeretet helyett deres
léptekbe lapul a szó.
Reám zuhant számtalan
szétválogatni való.
Kínom magamba zárom.
A gyász feléd menekül,
bolyong sóhajokon át,
és nélküled hegedül
karácsonyi dallamot
a szívem. Ölelnélek,
de már nem érhetlek el,
s egyedül lenni félek.
Pedig megnyugtattalak:
igen, már erős vagyok!
Most mégis: remeg a lét.
Apu, küldj egy csillagot!