Giorgio Pressburgernek, Karsai Gábornak,
Li Zhen Árpádnak, Macedóniai Nagy Sándornak,
valamint Iványi Gábornak és Pecze Mariannak.
…rég kerestem a kör végét:
nem találtam, így – átvágtam…
Fokról-fokra, fogról-fogra
tudni vélem, mégsem értem:
létezik a tér és idő
s mihez mérten létezik?
Miért kellett megszületnem
ha nincs mennyország s nincs pokol?
Mi az anyag, ki az isten?
Félig teli – félig üres?
Mi az üres, mi a semmi?
Mi a teli, mi a minden?
Minden vágyam csak naraka,
halál és újjászületés?
Soha sem szűnő lüktetés:
Káli istennő kacaja?
Agyag vagyok, vagy csak edény?
Edény is vagyok és anyag?
Mitől lesz zen ami hanyag?
Hogyan létezik görbe tér?
Mért válik az idő térré?
Mi a mérték s mitől mennyi?
Születés és halál – semmi?
Két végpont közt mi lesz vérré?
Bármi pénzre váltott időm
hogy érik meg az életem?
S méltatlanul telt éveket
miért szépít meg az idő?
…miért mondta aki mondta:
véges minden s minden – semmi…
…belső kozmosszá kell lenni
és önmagad szilárd pontja.
Hová tartok, mire jutok:
mért várna a lótusz szirma?
Mi az Iszlám, Krisztus, Krisna?
Prána volnék? Mindig bukok:
csak azt érzem – ami nincsen,
tudom, hogy a létem véges
s talán értem, miért félek
megsejteni: Buddha – minden…
2024 augusztus, második díj
