„A szó elszáll…”
Kutatásokat folytattam az írásbeliség történetében. Most megosztom veletek ennek a témakörnek az eszenciáját.
Rengeteg cikket elolvasva rájöttem, hogy a tudológusok okossága nem sokat ér. Fikció, népmese, szemfényvesztés havi félmillióért.
Példának okáért egy szakmai vélemény a sokból. Idézek egy kutatásból. A rovásírás keletkezése a pénzbeli adósságok nyilvántartásához kellett. Itt a bizonyító erejű mondás is, hogy „sok van a rovásodon”, jellemzően hasonlít a svájci frank alapú hitelhez. Na, de az már botrányos, hogy mitől írunk jobbról balra.
Hát kikutatták nekünk!
Jellemzően botra írták, rótták ezeket a pénzügyi tranzakciókat, és mivel a magyar ember bal kezében fogja a botot, amikor „ír” rá, ezért a jobb kezével ejti meg a rovásokat, tehát balról jobbra. Ebből logikusan levezethető, hogy az arabok, és a zsidók bal kezesek.
Azt azért nem lehet kijelenteni, hogy őseink élen jártak volna a betűvetésben. Ennek az egyik magyarázata lehet, hogy kb. a tízedik századig karbonsemlegesek voltunk.
A honfoglalás napi robotja miatt, kevés időnk maradt leszállni a lóról, és levelezgetni. Persze, van egy másik kutatási eredmény is. Miszerint a sémi és arab népek, akik az írásbeliség úttörői, kőbe vésték a betűk elődjét. Itt az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kutatók szerint jobb kezükbe fogták a kalapácsot és balba a vésőt, így aztán logikus, hogy jobbról balra írtak. Gondolom egészen addig, míg fel nem találták az első balkezes kalapácsot.
De, vissza az eredetekhez!
Tán emlékeztek iskolai tanulmányaitokból, hogy mintegy 25.000 éve reggel negyed kilenckor az altamirai barlangban egy makogó (akkor még nem volt trendi a beszéd) néhány piros szarvasmarhát rajzolt. Erre mondták havi félmillióért a kutatológusok, hogy az első próbálkozás az írásra. Hát egy francokat. Csak egy üzenet volt. Na jó, nem bánom, legyen ez az első névtelen levél.
Persze azt tudni lehet, hogy az első írások ott jelentek meg, ahol már nem tudták fejben tartani, és nyilvántartani a vagyonosodást, a készleteket stb… Tehát Mezopotámiaban, Egyiptomban, ahol akkoriban csúcsra volt járatva a növények termesztése, és a piramisok építése. Így keletkeztek a hieroglifák. Rengeteg, mintegy 6-7000 féle ábra, amiből azért természetesen 6800 a Napistenről, RÉ-ről szólt. A többi kétszáz pedig az adminisztrációt segítette.
Ekkoriban már a kínaiak is mozgolódtak a betűvetés tudományában. Nekiláttak (balról-jobbra), esetleg fentről lefele bogárkákkal teleírni a tekercseket. Első nekirugaszkodásból mintegy 44.000 darabot találtak ki. Ez már ugyan a mínusz ezernégyszázas években volt. Mostanra azért letisztultak ezek az írásjegyek, így csak pár száz darab maradt. Jellemzően sok egyenes vonalkákat tartalmaznak benne néhány bugival.
Közbevetőleg egy kis kínai történelem. A Ming dinasztia az ezerháromszázas években folytatta a Nagy Fal építését a mongol agresszorok miatt. Tudományos kutatások szerint, mintegy 5 milliárd téglát tettek bele. Az egész világ a mai napig ájuldozik, hogyan tudtak ennyi téglát legyártani 90 év alatt. Pedig nagyon egyszerű. Mindenki hozott egyet otthonról. Persze ha kettőt hoztak volna, akkor a Halászbástyát is ők építik fel.
Jó hír Európából, hogy a görögök, majd a rómaiak, is rászánták magukat az írásra. Minek után az amerikát kutatók felfedezték, hogy a mexikói indiánok is már az ie. 10. században írásra adták a fejüket, elhárult az összes akadálya annak, hogy levelezni tudjunk velük.
Már csak Kolumbuszra kellet várni, amíg tisztázta az irányítószámot.
