kétségeken osztozunk az ebéd fölött
te tördeled, én meg beléd tömök
egy száraz sarkot, rágódj azon
megszerethetsz, most már hagyom
vagy vágd hozzám, ha úgy könnyebb
pillanatnyi sohatöbbet
hempereg a jelenbe
s szétmorzsáljuk nevetve
Likes
No Comments