A tanárnő végignézett az osztályon és így szólt:
– Leülhettek! Hetes! Jelentést kérek!
– Tanárnőnek jelentem a létszám tizenkettő – hiányzó nincs!
– Köszönöm, most a megszokott gyakorlattól eltérően feleltetést tartok az osztályfőnöki órán.
– Január fiam beszélj önmagadról!
– Tanárnőnek jelentem, hogy keményen, hóval és faggyal jártam a határt. Volt disznóölés és vadászat, ahol piros lett a hó. A disznótorok után volt pohárköszöntő és csilingelt a csengő a lovak nyakában, útban hazafelé.
– Köszönöm fiam, leülhetsz! Február fiam te következel.
– Tanárnőnek jelentem az ereszek sírva búcsúztatták a telet. Farsangi bálok után volt, akinek keskeny volt az utca. A kertek alján kinyílt a hóvirág. A beteg tél köhögve járta az erdőt. Fekete madarak erre azt mondták, hogy kár!
– Köszönöm fiam leülhetsz! Noém nevű kislányom, Március. Hallgatlak!
– Tanárnőnek jelentem, hogy kinyíltak az ibolyák és madárdaltól volt hangos a tavaszt váró táj. Az éledező erdő-mező tárta ki karjait az áldott nap sugarai felé. A hosszabbodó napok sétáltak az újjáéledés útján. Valahol messze elindultak a vándorok.
– Köszönöm kislányom, leülhetsz! Április te következel!
– Tanárnőnek jelentem, hogy a kezdeti kapkodás után sikerült felülni a tavasz hintójára. Megjöttek a vándorok. Hangos lett a fecskefészek, esténként a fülemüle énekelt a párjának. Meleg napok után messzire szállt az esti harangszó.
– Köszönöm, leülhetsz. Május nevű kislányom, te következel.
– Tanárnőnek jelentem, hogy anyák napján születettem. Volt, aki a temetőben köszöntötte az édesanyját a kis csokorral a kis kezében. Én virágba borítottam a kerteket, erdőt-mezőt. Esténként szerelemről álmodtak a csillagok. Kár, hogy a hónap végén a muzsikaszó hazafelé ballagott!
– Köszönöm kislányom leülhetsz. Június te következel!
Felállt egy kék szemű kis tündér és így szólt:
– Tanárnőnek tisztelettel jelentem, hogy a Tavasz mindenkit átölelt. Méhzsongás, virágillat, a növekvő fiókák lármájától volt hangos az erdő. A szabadság zászlajára az volt írva, hogy szabadság! Én tisztelettel meghajlottam az édesanyám előtt, akit úgy szólítottak, hogy Nyár.
A tanárnő párás szemmel köszönte meg a kislány beszámolóját.
– Te következel, Július! Hallgatlak!
– Tanárnőnek tisztelettel jelentem, hogy mindenki álma, itt vagyok – és letett a Tanárnő elé egy mezei csokrot. Szarkaláb, búzavirág és pipacsból állt a csokor. – Tanárnőnek szeretettel. – Megölelték egymást. Az osztály felállva hallgatta a Július beszámolóját.
– Sok munkával befejeztem az aratást, kitártam a nyaralók kapuját. Esténként az örömről és a szeretetről szóltak a csillagok. Köszönet a természetnek, köszönet a Nyárnak.
Meghajolt és visszament a helyére. Percekig csend volt. Majd megszólalt a tanárnő:
– Leülhettek és köszönöm a beszámolót és a virágot. Augusztus te következel.
Felállt egy érett asszony és a tekintete beragyogta az osztályt.
– Tanárnőnek tisztelettel jelentem, hogy lángolva jártam a határt. Igyekeztem mindent beérlelni és felnevelni. A nyaralók dallamára táncoltam és igyekeztem minden percben megköszönni, hogy milyen szép az élet és a nyár ölelésében. Esténként a tücsökzene már a búcsúról szólt. Könnyes lett a szemem, amikor egy hullócsillag végigszáguldott az égen. Búcsúzni kezdtek a vándorok, a fecskék tartottak zsinatot a villanyvezetéken. Új kenyeret tettem az asztalra, megköszönve az egész évi munkát. Meghajolt a Nyár és elindult a szeptember felé.
– Köszönöm – mondta a Tanárnő és kinézett az ablakon. Ekkor vált le a nyárfáról egy sárga levél. – Szeptember te következel!
Felállt egy piros képű legény.
– Tanárnőnek jelentem, hogy azzal kezdtem, hogy becsöngettem. Hallgatva a beszámolókat arra gondoltam, hogy milyen kár, hogy ilyen rövid a nyár. Amit rám hagyott – köszönöm, nélküle semmim nem lenne. Igyekszem megbecsülni.
– Köszönöm fiam, leülhetsz. – Újra levált egy levél a nyárfáról. – Október te következel!
– Tanárnőnek jelentem, hogy megcsíptem a tököt és a csipkebogyót, betakarítok mindent, rendezem az avar leveleit. A nyárfa már lomb nélkül várja a novembert.
– Köszönöm fiam, leülhetsz! November te következel!
– Tanárnőnek jelentem, hogy koszorúkkal járom a temetőket és gyertyát gyújtok az öreg sírokon. Vigasztalom azokat, akik már csak itt találkoznak szeretteikkel. Deres fejjel járom a határt. Varjak szállnak felettem – közeleg a Tél. – Meghajolt a Tanárnő előtt.
– Köszönöm – mondta a Tanárnő és végignézett az osztályon. – Álljatok fel! December, te következel
Megreccsent a parketta, mikor megszólalt a December.
– Tanárnőnek jelentem, hogy itt vagyok. Hoztam jeget, havat, hideget. Itt csak az erősek maradnak életben. A Mikulás puttonyát teleraktam, tettem mellé virgácsot is. Szeretetből fonok védőbástyát a Karácsony köré. Hoztam diót és almát kis csengettyűkkel, angyalhajat és szaloncukrot a Tanárnőnek szeretettel.
– Köszönöm – szólt a Tanárnő, és a tizenkét diák megölelte egymást.
Az órának vége.
Boldog Karácsonyt!
