83 éves, nem érti, hogy miért köhög.
fejkendős néni vastag szemüveggel,
régi, rossz, kopott, férfi bőrdzseki
van rajta, az egyberuhája
szegényes, csak úgy
árad belőle
a szomorúság, ami szerencsére
nem a sajátja.
ahogy beérünk a nyugatiba,
segítek leadni a kerekes szatyrát,
az unokája várja, hosszasan öleli
a peronon. ezek után egymásba
karolva indulnak el a reményekkel
kecsegtető, hatalmas bejárat felé,
és lassan belebicegnek a közeledő
naplementébe. cigarettával
a számban figyelem őket,
amíg láthatatlanná nem
válnak, egyértelműen
ők a legszebb
sugarai ennek
a komor, februári napnak.
