Holdbéli tájon honol a csend. Látom a fényt, mely értem üzent. Elhagyom érted a végtelent, hogy megnyugtassad dúlt lelkemet. Forrongó vérem lángokkal küzd, mágia lánc magához fűz. Lélegzet eláll, dobban a szív, misztikus varázs elszántan hív. Por vagyok megint, gyémántgolyó, új útját járó parány bolygó. Csillagok tánca elandalít, s nem érzem többé a földi kínt.
Likes
No Comments
