NF: Árnyék a múltból
Gosztola Kitti értékelése:
A zsűri NF: Árnyék a múltból című festményét ítélte az év legjobb képzőművészeti alkotásának. NF több festményt is küldött a pályázatra, így átfogó képet kaphattunk a munkásságáról. Stílusa kiforrott és következetes, festészete friss. Tagadhatatlan, hogy képzett, a művészettörténetben jártas alkotóról beszélünk, aki rutinosan emeli be eszköztárába a szürrealizmus, vagy a metafizikus festészet jegyeit. A nyertes kép forma és színvilágában számomra még a neo-expresszionista Philip Guston vagy az író és festőművész Román György munkásságát is felidézi. A vörösben izzó drámai képi megfogalmazás a tartalommal összhangban áll; egy nehéz, küzdelmes élethelyzet sejlik fel az összegabalyodó, egymást ki- és lehúzó kezek láttán, ami táplálkozhat személyes élményből, de lehet – ahogyan azt talán a cím is sugallja –, egy egyetemes tragédia kifejeződése is. Az összegabalyodó, ég felé emelt kezek a háborús emlékművek gyakori motívumai – gondolok itt például Glid Nándor jugoszláv szobrászművész dachaui emlékművére, melyen a szögesdrót tüskéit idéző, absztrahált csontváz-kezek görcsösen egymásba kapaszkodnak, ahogy az NF képén látható kezek is. Utolsó reményükben megfeszített ujjakkal az ég felé merednek, hasonlóan Zadkine Az elpusztított város című művének figurájáéhoz, amely Rotterdam egyik főterén állít emléket a porig bombázott városnak és áldozatainak. A párhuzam szinte húsbavágó, ha a kép hátterében látható romos házakat, izzó lángokat, vérfoltot idéző festékgesztusokat szemléljük.
NF művei tartalmi szempontból szinte sohasem könnyedek, viszont olyan egyetemes kérdésekkel foglalkoznak, melyekről érdemes újra és újra elgondolkodnunk. Az Árnyék a múltból zsigerileg képes hatni ránk. Ilyen egy igazán jó műalkotás.
A zsűri nevében még egyszer szívből gratulálok az Év Képe díjhoz; bízunk benne, hogy még nagyon sokáig követhetjük NF-et alkotói pályáján.
[…] NF: Árnyék a múltból […]
Comments are closed.