leginkább a sétáinkra emlékszem a szívdobbanásaink között egy évszázadnyi magány ropog a földre hullott mondatok haván néha még veled álmodok gesztenyét teszel a számba beszélni róla nem, de már tudok sírni utána hogy a szúrós tüskékkel fedett vágyat felzabáltuk s most új szó kell rá, mert a szerelmet elhasználtuk
Likes
No Comments