500.
Csak egyetlen dologban állapodtunk meg, amikor a Menhely Alapítvány segítségével útjára indítottuk a lapot: soha semmilyen formában nem cenzúrázzuk meg azt, amit és ahogyan a fedél nélküliek közölni akarnak a lapon keresztül az olvasókkal.
Hát nem hittük volna! Amikor húsz évvel ezelőtt ismét betoppant hozzám Ungi Tibor – majdani alapító főszerkesztő, nyizsgő-nyüzsgő hajléktalan barátom – azzal az ötlettel, hogy csináljunk „utcalapot”, nem hittük volna, hogy ez kitart húsz évig és még azon is túl! Tibor hozta a tartalmat, Ilike legépelte, Pisti megcsinálta a grafikát, a Menhely vállalta a kiadói szerepet és kezdődhetett a sokszorosítás, terjesztés. Akkor még fekete-fehérben, összehajtható A3-as papíron. Nem bonyolítottuk túl.
Húsz év nagyon nagy idő, egy újság életében különösen az! S miközben közösen örülünk annak, hogy az igencsak szerény körülmények között folyamatosan előállított Fedél Nélkül újság megérte ezt az életkort, aközben azért „egyik szemünk sír, a másik nevet”. Sír, mert semmi öröm nincs abban, hogy emberek embertelen körülmények között kell éljenek ma is, fedél nélkül. Az ő hangjuk szólalhat meg a Fedél Nélkül hasábjain, az ő verseik, novelláik, riportjaik, képeik üzennek e lapon keresztül. Mindazoknak, akik veszik a fáradtságot és elolvassák, mindazoknak, akik szerény támogatásukkal segítik megjelenni e lapot időről-időre.
Hajléktalan emberek által terjesztett „utcalap” másfele is van a világon. Azonban a budapesti Fedél Nélkül az egyetlen, melyet kizárólag, vagy túlnyomó részt hajléktalan emberek is írnak, szerkesztenek, az Ő hangjuk szólal meg e lapon keresztül. A terjesztők közössége mellett az alkotók is időről-időre alkotó közösségbe szerveződnek, a legtehetségesebb szerzőinknek kiállításaik nyíltak, köteteik jelentek meg, ankétok szerveződtek. A segítő bizalom és maga az alkotás hatalmas erőt ad. Kell is ez az erő ahhoz, hogy valaki elviselje az elviselhetetlent, de ahhoz is, hogy túllépjen és kiszabaduljon a hajléktalan létből. Abból a létből, melyben minden nap sorba kell állni valamiért, abból a létből melyben az ember nem lehet egyedül, miközben nagyon magányos, abból a létből melyben sokszor háborus törvények uralkodnak a Törvény helyett.
Hosszú és zűrzavaros időket élt meg a Fedél Nélkül. De még ma sem tudjuk biztosan, hogy sikerült-e elérnünk célunkat: összekötni az embereket, fedél nélkülieket és fedéllel rendelkezőket, szegényeket és gazdagokat, boldogtalanokat és boldogakat, s nem szétválasztani. Minden elolvasott üzenet, megszemlélt alkotás egy-egy kapcsolat. Olyan kapcsolat, mely az alkotó és a befogadó méltóságát egyaránt elismeri. Olyan kapcsolat, mely arra késztethet bennünket, hogy szerény eszközeinkkel változtassunk azon, amin változtathatunk.
Győri Péter
