{"id":9891,"date":"2021-01-14T17:01:00","date_gmt":"2021-01-14T16:01:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=9891"},"modified":"2020-12-17T17:04:59","modified_gmt":"2020-12-17T16:04:59","slug":"az-ajandek-2","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2021\/01\/14\/az-ajandek-2\/","title":{"rendered":"Az aj\u00e1nd\u00e9k (r\u00e9szlet)"},"content":{"rendered":"

Kinyitni a tudatunk b\u00f6rt\u00f6n\u00e9t \u2013 Egy hal\u00e1lt\u00e1borban tanultam meg \u00e9lni<\/h3>\n

1944 tavasz\u00e1n tizenhat \u00e9ves voltam, \u00e9s a sz\u00fcleimmel meg a k\u00e9t n\u0151v\u00e9remmel Kass\u00e1n \u00e9lt\u00fcnk, Magyarorsz\u00e1gon. Mindenfel\u0151l a h\u00e1bor\u00fa \u00e9s az el\u0151\u00edt\u00e9let jelei vettek k\u00f6r\u00fcl minket. A s\u00e1rga csillag a kab\u00e1tunkra t\u0171zve. A magyar n\u00e1cik \u2013 a nyilasok \u2013, akik elfoglalt\u00e1k a r\u00e9gi lak\u00e1sunkat. A h\u00edrek a frontokr\u00f3l \u00e9s az Eur\u00f3pa-szerte terjed\u0151 n\u00e9met megsz\u00e1ll\u00e1sr\u00f3l. A sz\u00fcleim riadt pillant\u00e1sai az eb\u00e9dl\u0151asztaln\u00e1l. A sz\u00f6rny\u0171 nap, amikor kitettek az olimpiai torn\u00e1szcsapatomb\u00f3l, mert zsid\u00f3 vagyok. De engem akkoriban a szok\u00e1sos boldog kamasz izgalmak k\u00f6t\u00f6ttek le. Szerelmes voltam Erikbe, az els\u0151 bar\u00e1tomba, a magas, intelligens fi\u00faba, akit egy olvas\u00f3k\u00f6rben ismertem meg. Az els\u0151 cs\u00f3kunk j\u00e1rt a fejemben, \u00e9s az \u00faj k\u00e9k selyemruh\u00e1mban gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dtem, amit ap\u00e1m nekem tervezett. \u00c9szrevettem, hogy fejl\u0151d\u00f6k a ba\u00adlett- \u00e9s gimnasztikai st\u00fadi\u00f3ban, \u00e9s tr\u00e9f\u00e1lkoztam Magd\u00e1val, a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 nagyobb n\u0151v\u00e9remmel, \u00e9s Kl\u00e1r\u00e1val, aki a budapesti Konzervat\u00f3rium heged\u0171 tanszak\u00e1ra j\u00e1rt.<\/p>\n

Azt\u00e1n minden megv\u00e1ltozott.<\/p>\n

Egy hideg \u00e1prilisi hajnalban a kassai zsid\u00f3kat \u00f6sszegy\u0171jt\u00f6tt\u00e9k, \u00e9s bez\u00e1rt\u00e1k egy r\u00e9gi t\u00e9glagy\u00e1rba a v\u00e1ros perem\u00e9n. P\u00e1r h\u00e9ttel k\u00e9s\u0151bb Magd\u00e1t, a sz\u00fcleimet \u00e9s engem felsz\u00e1ll\u00edtottak egy marhavagonra, \u00e9s elind\u00edtottak Auschwitzba. A sz\u00fcleimet az \u00e9rkez\u00e9s\u00fcnk napj\u00e1n meg\u00f6lt\u00e9k a g\u00e1zkamr\u00e1kban.
\nAuschwitzban az els\u0151 \u00e9jszak\u00e1n arra k\u00e9nyszer\u00edtettek, hogy t\u00e1ncoljak Josef Mengele SS tiszt, a Hal\u00e1l Angyala el\u0151tt, aki a frissen \u00e9rkezetteket szelekt\u00e1lta aznap a r\u00e1mp\u00e1n, \u00e9s any\u00e1mat a hal\u00e1lba k\u00fcldte. \u201eT\u00e1ncolj nekem!\u201d \u2013 parancsolta, \u00e9n meg ott \u00e1lltam a barakk hideg betonj\u00e1n, hal\u00e1lra dermedve. A t\u00e1bori zenekar odakint r\u00e1zend\u00edtett a K\u00e9k Duna kering\u0151re. Eszembe jutott any\u00e1m tan\u00e1csa: Senki el nem veheti t\u0151led, amit a fejedbe raksz \u2013 behunytam a szemem, \u00e9s visszavonultam a bels\u0151 vil\u00e1gomba. A tudatomban m\u00e1r nem voltam hal\u00e1lt\u00e1borba z\u00e1rva, nem f\u00e1ztam, nem \u00e9heztem, nem has\u00edtott sz\u00e9t a vesztes\u00e9g. A budapesti Operah\u00e1z sz\u00ednpad\u00e1n \u00e1lltam, \u00e9s J\u00falia szerep\u00e9t t\u00e1ncoltam Csajkovszkij balettj\u00e9ben. Ebb\u0151l a bels\u0151 mened\u00e9kb\u0151l k\u00e9nyszer\u00edtettem a karomat, hogy felemelkedjen, \u00e9s a l\u00e1bamat, hogy p\u00f6r\u00f6gj\u00f6n. \u00d6sszeszedtem minden er\u0151met, hogy t\u00e1ncoljak az \u00e9letem\u00e9rt.
\nAuschwitzban minden pillanat a f\u00f6ldi pokol volt. De Auschwitz volt a legjobb iskol\u00e1m is. A vesztes\u00e9gnek, a k\u00ednz\u00e1snak, az \u00e9hez\u00e9snek \u00e9s a hal\u00e1l \u00e1lland\u00f3 fenyeget\u00e9s\u00e9nek kiszolg\u00e1ltatva a t\u00fal\u00e9l\u00e9s \u00e9s a szabads\u00e1g olyan eszk\u00f6zeit fedeztem fel, amelyeket az\u00f3ta is mindennap haszn\u00e1lok a klinikai pszichol\u00f3giai gyakorlatomban, ahogy a mag\u00e1n\u00e9letemben is.<\/p>\n

Most, amikor 2019 \u0151sz\u00e9n ezt a bevezet\u0151t \u00edrom, kilencvenk\u00e9t \u00e9ves vagyok. 1978-ban doktor\u00e1ltam klinikai pszichol\u00f3gi\u00e1b\u00f3l, \u00e9s t\u00f6bb mint negyven \u00e9ve kezelem a klienseimet ter\u00e1pi\u00e1s k\u00f6rnyezetben. Foglalkoztam h\u00e1bor\u00fas veter\u00e1nokkal \u00e9s szexu\u00e1lis b\u00e1ntalmaz\u00e1s t\u00fal\u00e9l\u0151ivel; di\u00e1kokkal, v\u00e1ros- \u00e9s v\u00e1llalatvezet\u0151kkel; olyan emberekkel, akik a f\u00fcgg\u0151s\u00e9g probl\u00e9m\u00e1j\u00e1val vagy szorong\u00e1ssal \u00e9s depresszi\u00f3val k\u00fczd\u00f6ttek; h\u00e1zast\u00e1rsakkal, akik a neheztel\u00e9ssel k\u00ednl\u00f3dtak, vagy akik az intimit\u00e1st szerett\u00e9k volna \u00fajra fellobbantani; sz\u00fcl\u0151kkel \u00e9s gyerekekkel, akik tanulj\u00e1k, hogyan \u00e9ljenek egy\u00fctt, \u00e9s olyanokkal is, akik felfedezik, hogyan \u00e9ljenek k\u00fcl\u00f6n.<\/p>\n

Pszichol\u00f3gusk\u00e9nt, anyak\u00e9nt, nagymamak\u00e9nt \u00e9s d\u00e9dnagymamak\u00e9nt, a magam \u00e9s m\u00e1sok viselked\u00e9s\u00e9nek megfigyel\u0151jek\u00e9nt, Auschwitz-t\u00fal\u00e9l\u0151k\u00e9nt az\u00e9rt \u00e1llok itt, hogy elmondjam: a legrosszabb b\u00f6rt\u00f6n nem az, ahova a n\u00e1cik z\u00e1rtak. A legrosszabb b\u00f6rt\u00f6n az, amit \u00f6nmagam k\u00f6r\u00e9 \u00e9p\u00edtettem.<\/p>\n

B\u00e1r az \u00e9let\u00fcnk val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nagyon k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151, tal\u00e1n \u00e9rted, mire gondolok. Sokan \u00e9lj\u00fck \u00e1t, hogy a tudatunkba vagyunk z\u00e1rva. Amit gondolunk \u00e9s hisz\u00fcnk, meghat\u00e1rozza, \u00e9s gyakran korl\u00e1tozza az \u00e9rz\u00e9seinket, a tetteinket, \u00e9s hogy mit tartunk lehets\u00e9gesnek. A munk\u00e1m sor\u00e1n felfedeztem, hogy mik\u00f6zben a beb\u00f6rt\u00f6nz\u0151 hiteink egy\u00e9nien jelennek meg \u00e9s j\u00e1tsz\u00f3dnak le, n\u00e9h\u00e1ny k\u00f6z\u00f6s ment\u00e1lis b\u00f6rt\u00f6n is hozz\u00e1ad a szenved\u00e9shez. Ez a k\u00f6nyv gyakorlati \u00fatmutat\u00e1st k\u00edn\u00e1l, hogy seg\u00edtsen megnevezni a ment\u00e1lis b\u00f6rt\u00f6neinket, \u00e9s kifejleszteni az eszk\u00f6z\u00f6ket, amelyek ahhoz sz\u00fcks\u00e9gesek, hogy szabadok lehess\u00fcnk.<\/p>\n

A szabads\u00e1g alapja az er\u0151, hogy d\u00f6nteni tudunk. A h\u00e1bor\u00fa utols\u00f3 h\u00f3napjaiban nagyon kev\u00e9s v\u00e1laszt\u00e1si lehet\u0151s\u00e9gem volt, \u00e9s megsz\u00f6kni sem tudtam. A magyar zsid\u00f3k az utols\u00f3k k\u00f6zt voltak Eur\u00f3p\u00e1ban, akiket a hal\u00e1lt\u00e1borokba deport\u00e1ltak, \u00e9s az Auschwitzban t\u00f6lt\u00f6tt nyolc h\u00f3nap ut\u00e1n, miel\u0151tt az orosz hadsereg legy\u0151zte N\u00e9metorsz\u00e1got, a n\u0151v\u00e9remet, engem \u00e9s sz\u00e1z m\u00e1s rabot evaku\u00e1ltak Auschwitzb\u00f3l, \u00e9s Lengyelorsz\u00e1gb\u00f3l N\u00e9metorsz\u00e1gon \u00e1t gyalog Ausztri\u00e1ba ind\u00edtottak. \u00datk\u00f6zben k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le gy\u00e1rakban k\u00e9nyszermunk\u00e1t v\u00e9gezt\u00fcnk, \u00e9s vonatkocsik tetej\u00e9n utazva n\u00e9met l\u0151szert sz\u00e1ll\u00edtottunk, a test\u00fcnk \u00e9l\u0151 pajzsk\u00e9nt v\u00e9dte a rakom\u00e1nyt a brit bomb\u00e1k el\u0151l. (A britek ett\u0151l f\u00fcggetlen\u00fcl bomb\u00e1zt\u00e1k a vasutat.)<\/p>\n

Amire a n\u0151v\u00e9remmel 1945 m\u00e1jus\u00e1ban felszabadultunk Gunskirchenben, egy ausztriai koncentr\u00e1ci\u00f3s t\u00e1borban \u2013 alig egy \u00e9vvel azut\u00e1n, hogy foglyul ejtettek minket \u2013, meghaltak a sz\u00fcleim \u00e9s szinte mindenki m\u00e1s is, akit ismertem. A h\u00e1tam beleroppant az \u00e1lland\u00f3 fizikai b\u00e1ntalmaz\u00e1sba. \u00c9heztem, sebek bor\u00edtottak, \u00e9s alig tudtam megmozdulni, ahogy ott fek\u00fcdtem egy halom hulla k\u00f6zt; olyanok k\u00f6zt, akik hozz\u00e1m hasonl\u00f3an betegek voltak \u00e9s \u00e9heztek, \u00e9s a test\u00fck nem b\u00edrta tov\u00e1bb. Nem tudtam meg nem t\u00f6rt\u00e9ntt\u00e9 tenni, amit velem tettek. Nem t\u0151lem f\u00fcgg\u00f6tt, h\u00e1ny embert l\u00f6ktek a n\u00e1cik a marhavagonokba \u00e9s a kremat\u00f3riumokba, hogy m\u00e9g a h\u00e1bor\u00fa v\u00e9ge el\u0151tt annyi zsid\u00f3t \u00e9s \u201enem k\u00edv\u00e1natos szem\u00e9lyt\u201d semmis\u00edthessenek meg, amennyit lehet. Nem tudtam v\u00e1ltoztatni a t\u00e1borokban meghalt t\u00f6bb mint hatmilli\u00f3 \u00e1rtatlan ember szisztematikus dehumaniz\u00e1l\u00e1s\u00e1n \u00e9s lem\u00e9sz\u00e1rl\u00e1s\u00e1n. Csak annyit tehettem, hogy eld\u00f6nt\u00f6ttem, hogyan v\u00e1laszolok a r\u00e9m\u00fcletre \u00e9s a rem\u00e9nytelens\u00e9gre. Valahogy volt er\u0151m a rem\u00e9nyt v\u00e1lasztani.<\/p>\n

De Auschwitz t\u00fal\u00e9l\u00e9se csak az els\u0151 r\u00e9sze volt a szabads\u00e1ghoz vezet\u0151 utamnak. \u00c9vtizedekig maradtam a m\u00falt foglya. A felsz\u00ednen megvoltam, t\u00faltettem magam a traum\u00e1n, tov\u00e1bbl\u00e9ptem. Hozz\u00e1mentem B\u00e9l\u00e1hoz, egy tehet\u0151s pre\u0161ovi csal\u00e1d fi\u00e1hoz, aki a h\u00e1bor\u00fa alatt partiz\u00e1n volt, Szlov\u00e1kia erd\u0151s hegys\u00e9geiben a n\u00e1cik ellen harcolt. Anya lettem, elmenek\u00fcltem az eur\u00f3pai kommunist\u00e1k el\u0151l, bev\u00e1ndoroltam Amerik\u00e1ba, szinte a semmib\u0151l \u00e9ltem, kiemelkedtem a szeg\u00e9nys\u00e9gb\u0151l, \u00e9s negyven\u00e9ves fejjel egyetemre j\u00e1rtam. K\u00f6z\u00e9piskolai tan\u00e1r lettem, azt\u00e1n visszat\u00e9rtem az iskol\u00e1ba, beiratkoztam mesterk\u00e9pz\u00e9sre nevel\u00e9sl\u00e9lektanb\u00f3l, \u00e9s doktor\u00e1ltam klinikai pszichol\u00f3gi\u00e1b\u00f3l. M\u00e1r az egyetemi k\u00e9pz\u00e9sem v\u00e9ge fel\u00e9, mikor a m\u00e1sok gy\u00f3gy\u00edt\u00e1s\u00e1nak elk\u00f6telezett h\u00edve voltam, \u00e9s a klinikai gyakorlatomban a legkem\u00e9nyebb esetekkel b\u00edztak meg \u2013 \u00e9s m\u00e9g mindig bujk\u00e1ltam: menek\u00fcltem a m\u00faltt\u00f3l, tagadtam a gy\u00e1szt \u00e9s a traum\u00e1t, bagatelliz\u00e1ltam, megj\u00e1tszottam magam, pr\u00f3b\u00e1ltam m\u00e1soknak megfelelni, \u00e9s t\u00f6k\u00e9letesen v\u00e9gezni a dolgom, \u00e9s B\u00e9l\u00e1t okoltam a kr\u00f3nikus neheztel\u00e9sem\u00e9rt \u00e9s csal\u00f3d\u00e1som\u00e9rt, \u00e9s \u00fagy kergettem a sikereket, mintha minden\u00e9rt k\u00e1rp\u00f3toln\u00e1nak, amit elvesz\u00edtettem.<\/p>\n

Egy nap meg\u00e9rkeztem a texasi Fort Blissbe, a William Beaumont Katonai Eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi K\u00f6zpontba, ahol egy nagy preszt\u00edzs\u0171 klinikai szakmai gyakorlatot vezettem, \u00e9s felvettem a feh\u00e9r k\u00f6penyem meg a kit\u0171z\u0151m: Dr. Eger, Pszichi\u00e1tria Tansz\u00e9k. De a szavak egy pillanatra elhom\u00e1lyosultak, \u00e9s mintha az \u00e1llt volna ott: Dr. Eger, imposztor. Akkor \u00e9rtettem meg, hogy nem t\u00e1mogathatok m\u00e1sokat a gy\u00f3gyul\u00e1sban, am\u00edg magamat meg nem gy\u00f3gy\u00edtottam.<\/p>\n

Terapeutak\u00e9nt a megk\u00f6zel\u00edt\u00e9sem eklektikus \u00e9s \u00f6szt\u00f6n\u00f6s: a bel\u00e1t\u00e1s-orient\u00e1lt \u00e9s kognit\u00edv ir\u00e1nyults\u00e1g\u00fa elm\u00e9letek \u00e9s gyakorlatok \u00f6tv\u00f6zete.<\/p>\n

D\u00f6nt\u00e9ster\u00e1pi\u00e1nak nevezem, mivel a szabads\u00e1g alapvet\u0151en a d\u00f6nt\u00e9sr\u0151l sz\u00f3l. Mik\u00f6zben a szenved\u00e9s elker\u00fclhetetlen \u00e9s egyetemes, mindig meg tudjuk v\u00e1lasztani, hogyan v\u00e1laszoljunk, \u00e9s arra t\u00f6rekszem, hogy hangs\u00falyozzam \u00e9s hadba fogjam a klienseim erej\u00e9t a d\u00f6nt\u00e9sre \u2013 hogy pozit\u00edv v\u00e1ltoz\u00e1sokat teremtsenek az \u00e9let\u00fckben.<\/p>\n

A munk\u00e1m n\u00e9gy pszichol\u00f3giai alapelvre \u00e9p\u00fcl:<\/p>\n

El\u0151sz\u00f6r, Martin Seligman \u00e9s a pozit\u00edv pszichol\u00f3gia alapj\u00e1n, a \u201etanult tehetetlens\u00e9g\u201d elv\u00e9re \u2013 hogy akkor szenved\u00fcnk a legink\u00e1bb, amikor azt hissz\u00fck, hogy nincs hat\u00e1sunk a saj\u00e1t \u00e9let\u00fcnkre: b\u00e1rmit tesz\u00fcnk, semmi nem jav\u00edt az eredm\u00e9nyen. Akkor teljesed\u00fcnk ki, amikor munk\u00e1ra fogjuk a \u201etanult optimizmust\u201d \u2013 az er\u0151t, lend\u00fcletet \u00e9s k\u00e9pess\u00e9get, hogy \u00e9rtelmet \u00e9s ir\u00e1nyt adjunk az \u00e9let\u00fcnknek.<\/p>\n

M\u00e1sodszor, a kognit\u00edv-behaviorista ter\u00e1pia alapj\u00e1n, annak meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9re, hogy az \u00e9rz\u00e9seinket \u00e9s a viselked\u00e9s\u00fcnket a gondolataink teremtik meg. A k\u00e1ros, diszfunkcion\u00e1lis vagy \u00f6nsorsront\u00f3 viselked\u00e9s megv\u00e1ltoztat\u00e1s\u00e1hoz a gondolatainkon v\u00e1ltoztatunk; a negat\u00edv meggy\u0151z\u0151d\u00e9seinket felv\u00e1ltjuk azokkal, amelyek a gyarapod\u00e1sunkat szolg\u00e1lj\u00e1k \u00e9s t\u00e1mogatj\u00e1k.<\/p>\n

Harmadszor, egyik legbefoly\u00e1sosabb mentorom, Carl Rogers v\u00e9lem\u00e9nye alapj\u00e1n, a felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcli pozit\u00edv \u00e9nk\u00e9p fontoss\u00e1g\u00e1ra. A szenved\u00e9seink nagy r\u00e9sze abb\u00f3l a t\u00e9vk\u00e9pzet\u00fcnkb\u0151l ered, hogy nem lehet\u00fcnk egyszerre szeretetre m\u00e9lt\u00f3ak \u00e9s val\u00f3diak: ahhoz, hogy m\u00e1sok elfogadjanak \u00e9s elismerjenek, meg kell tagadnunk, vagy el kell rejten\u00fcnk az igazi \u00e9n\u00fcnket. A munk\u00e1m sor\u00e1n a felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcli szeretetet k\u00edv\u00e1nom kiterjeszteni a klienseimre, \u00e9s afel\u00e9 terelni \u0151ket, hogy felfedezz\u00e9k, akkor v\u00e1lunk szabadd\u00e1, ha nem visel\u00fcnk hamis \u00e1larcot, \u00e9s nem m\u00e1sok \u00e1ltal el\u0151\u00edrt szerepeket j\u00e1tszunk, \u00e9s elv\u00e1r\u00e1sokat teljes\u00edt\u00fcnk, hanem \u00f6nmagunkat kezdj\u00fck felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl szeretni.<\/p>\n

V\u00e9g\u00fcl annak a meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9b\u0151l indulok ki a munk\u00e1mban, szeretett mentorommal, bar\u00e1tommal \u00e9s Auschwitz-t\u00fal\u00e9l\u0151 t\u00e1rsammal, Viktor Frankllal egyet\u00e9rt\u00e9sben, hogy a legrosszabb \u00e9lm\u00e9nyeink lehetnek a legjobb tan\u00edt\u00f3ink, el\u0151re nem l\u00e1that\u00f3 felfedez\u00e9seket kataliz\u00e1lhatnak, \u00e9s megnyithatnak benn\u00fcnket \u00faj lehet\u0151s\u00e9gek \u00e9s perspekt\u00edv\u00e1k el\u0151tt. A gy\u00f3gy\u00edt\u00e1s, a beteljes\u00fcl\u00e9s \u00e9s a szabads\u00e1g abb\u00f3l a k\u00e9pess\u00e9g\u00fcnkb\u0151l ered, hogy meg tudjuk v\u00e1lasztani, mik\u00e9nt v\u00e1laszoljunk mindarra, amit az \u00e9let hoz, \u00e9s mindannak, amit megtapasztalunk, jelent\u00e9st adjunk, \u00e9s bel\u0151le c\u00e9lt nyerj\u00fcnk \u2013 k\u00fcl\u00f6n\u00f6sk\u00e9ppen a szenved\u00e9s\u00fcnkb\u0151l.<\/p>\n

A szabads\u00e1got eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcnkben gyakoroljuk \u2013 olyan d\u00f6nt\u00e9s, amit naponta \u00fajra meg \u00fajra meg kell hoznunk. V\u00e9g\u00fcl a szabads\u00e1ghoz rem\u00e9ny is kell, amit k\u00e9tf\u00e9lek\u00e9ppen defini\u00e1lok: egyr\u00e9szt annak tudatos\u00edt\u00e1sa, hogy a szenved\u00e9s, b\u00e1rmilyen rettenetes is, \u00e1tmeneti, m\u00e1sr\u00e9szt a k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g, hogy felfedezz\u00fck, mi t\u00f6rt\u00e9nik azt\u00e1n. A rem\u00e9ny lehet\u0151v\u00e9 teszi sz\u00e1munkra, hogy a m\u00falt helyett a jelenben \u00e9lj\u00fcnk, \u00e9s kinyissuk ment\u00e1lis b\u00f6rt\u00f6n\u00fcnk kapuit.<\/p>\n

H\u00e1romnegyed sz\u00e1zaddal a felszabadul\u00e1s ut\u00e1n m\u00e9g mindig vannak r\u00e9m\u00e1lmaim. Eml\u00e9kbet\u00f6r\u00e9sekt\u0151l szenvedek. Hal\u00e1lom napj\u00e1ig gy\u00e1szolni fogom a sz\u00fcleim elveszt\u00e9s\u00e9t, akiknek nem adatott meg, hogy l\u00e1ss\u00e1k, hogy n\u00e9gy gener\u00e1ci\u00f3 emelkedik ki a hamvaikb\u00f3l. A rettenet ma is velem van. Abban nincs szabads\u00e1g, ha kicsiny\u00edten\u00e9m, ami t\u00f6rt\u00e9nt, vagy ha pr\u00f3b\u00e1ln\u00e1m elfelejteni.<\/p>\n

De eml\u00e9kezni \u00e9s tiszteletben tartani nagyon m\u00e1s, mint beleragadni a m\u00falt ir\u00e1nti b\u0171ntudatba, sz\u00e9gyenbe, neheztel\u00e9sbe \u00e9s f\u00e9lelembe. Szembe tudok n\u00e9zni azzal, ami t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s eml\u00e9kezni tudok, hogy a vesztes\u00e9geim ellen\u00e9re soha nem adtam fel, hogy a szeretetet \u00e9s a rem\u00e9nyt v\u00e1lasszam. Sz\u00e1momra az, hogy annyi szenved\u00e9s \u00e9s er\u0151tlens\u00e9g k\u00f6zep\u00e9n m\u00e9gis d\u00f6nteni tudtam, igazi aj\u00e1nd\u00e9k, ami az Auschwitzban t\u00f6lt\u00f6tt id\u0151b\u0151l ered.<\/p>\n

Tal\u00e1n helytelennek t\u0171nik aj\u00e1nd\u00e9knak nevezni olyasmit, ami egy hal\u00e1lt\u00e1bor eredm\u00e9nye. Hogy sz\u00e1rmazhat b\u00e1rmi j\u00f3 a pokolb\u00f3l? Az \u00e1lland\u00f3 f\u00e9lelem, hogy kiemelnek a sorb\u00f3l vagy b\u00e1rmikor kir\u00e1ngathatnak a barakkb\u00f3l, \u00e9s a g\u00e1zkamr\u00e1ba l\u00f6khetnek, a s\u00f6t\u00e9t f\u00fcst, ami a k\u00e9m\u00e9nyekb\u0151l sz\u00e1llt, meg\u00adgy\u0151\u00adz\u0151en eml\u00e9keztetett mindarra, amit elvesztettem, \u00e9s m\u00e9g elvesz\u00edthettem. Nem volt hatalmam az \u00e9rtelmetlen, gy\u00f6trelmes k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek f\u00f6l\u00f6tt. De arra tudtam \u00f6ssz\u00adpontos\u00edtani, amit a fejemben tartottam. V\u00e1laszolni tudtam, nem puszt\u00e1n reag\u00e1lni. Auschwitz lehet\u0151s\u00e9get biztos\u00edtott, hogy felfedezzem magamban az er\u0151t \u00e9s a d\u00f6nt\u00e9sk\u00e9pess\u00e9get. Megtanultam \u00f6nmagam olyan r\u00e9szeire t\u00e1maszkodni, amelyek l\u00e9t\u00e9r\u0151l k\u00fcl\u00f6nben nem is tudtam volna.<\/p>\n

A d\u00f6nt\u00e9s k\u00e9pess\u00e9ge mindannyiunkban megvan. Amikor a k\u00fclvil\u00e1gb\u00f3l semmi seg\u00edt\u0151 vagy t\u00e1pl\u00e1l\u00f3 nem \u00e9rkezik, az pontosan az a pillanat, amikor lehet\u0151s\u00e9g\u00fcnk van felfedezni, kik is vagyunk val\u00f3j\u00e1ban. Nem az sz\u00e1m\u00edt a legink\u00e1bb, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik, hanem hogy mit kezd\u00fcnk a tapasztalatainkkal.
\nAmikor megsz\u00f6k\u00fcnk a ment\u00e1lis b\u00f6rt\u00f6n\u00fcnkb\u0151l, nem csak megszabadulunk att\u00f3l, ami visszatartott, hanem abban is szabadok lesz\u00fcnk, hogy a szabad akaratunkat gyakoroljuk. A negat\u00edv \u00e9s pozit\u00edv szabads\u00e1g k\u00f6z\u00f6tti k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9get el\u0151sz\u00f6r a felszabadul\u00e1sunk napj\u00e1n tanultam meg Gunskirchenben, 1945 m\u00e1jus\u00e1ban, tizenh\u00e9t \u00e9ves koromban. A s\u00e1ros talajon fek\u00fcdtem egy halom halott \u00e9s haldokl\u00f3 k\u00f6z\u00f6tt, amikor a 71. gyaloghadoszt\u00e1ly meg\u00e9rkezett, hogy felszabad\u00edtsa a t\u00e1bort. Eml\u00e9kszem, a katon\u00e1k szeme d\u00f6bbenettel telt meg, az arcuk el\u00e9 kend\u0151t k\u00f6t\u00f6ttek, hogy ne \u00e9rezz\u00e9k a rothad\u00f3 h\u00fas b\u0171z\u00e9t. A szabads\u00e1g els\u0151 \u00f3r\u00e1iban figyeltem, ahogy a rabt\u00e1rsaim \u2013 azok, akik l\u00e1bra tudtak \u00e1llni \u2013, kimennek a b\u00f6rt\u00f6nkapun. P\u00e1r pillanat m\u00falva visszafordultak, \u00e9s apatikusan le\u00fcltek a nedves f\u0171re vagy a barakkok d\u00f6ng\u00f6lt padl\u00f3j\u00e1ra, \u00e9s k\u00e9ptelenek voltak tov\u00e1bbmozdulni. Viktor Frankl ugyanezt a jelens\u00e9get figyelte meg, amikor a szovjet csapatok felszabad\u00edtott\u00e1k Auschwitzot. M\u00e1r nem voltunk rabok, de sokan fizikailag vagy ment\u00e1lisan arra sem voltunk k\u00e9pesek, hogy felismerj\u00fck a szabads\u00e1gunkat. Annyira kikezdett a betegs\u00e9g, az \u00e9hez\u00e9s \u00e9s a trauma, hogy nem voltunk k\u00e9pesek felel\u0151ss\u00e9get v\u00e1llalni az \u00e9let\u00fcnk\u00e9rt. Alig eml\u00e9kezt\u00fcnk arra, hogyan is legy\u00fcnk \u00f6nmagunk.<\/p>\n

A n\u00e1cikt\u00f3l v\u00e9g\u00fcl megszabadultunk. De nem voltunk m\u00e9g szabadok.<\/p>\n

Most fedezem fel, hogy a legk\u00e1rt\u00e9konyabb b\u00f6rt\u00f6n a saj\u00e1t tudatunkban van, de a kulcs a zseb\u00fcnkben. B\u00e1rmekkora is a szenved\u00e9s\u00fcnk, b\u00e1rmilyen er\u0151sek a r\u00e1csok, lehet\u0151s\u00e9g van kit\u00f6rni, b\u00e1rmi tart is fogva.<\/p>\n

Nem k\u00f6nny\u0171. De annyira meg\u00e9ri.<\/p>\n

Continue reading Az aj\u00e1nd\u00e9k (r\u00e9szlet)<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9210,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[478,9],"tags":[],"class_list":["post-9891","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-478","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9891","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9210"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=9891"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9891\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":9892,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9891\/revisions\/9892"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=9891"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=9891"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=9891"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}