{"id":989,"date":"2018-02-10T20:33:33","date_gmt":"2018-02-10T20:33:33","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/az-oregseg-tunderi-baja\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:33","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:33","slug":"az-oregseg-tunderi-baja","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/az-oregseg-tunderi-baja\/","title":{"rendered":"Az \u00f6regs\u00e9g t\u00fcnd\u00e9ri b\u00e1ja"},"content":{"rendered":"

\nKom\u00f3tosan haladt, h\u00f3feh\u00e9r szak\u00e1lla rengeteg gubanck\u00e9nt ter\u00fclt mellkas\u00e1ra, haja csig\u00e1kban hullt v\u00e1ll\u00e1ra. Szab\u00e1lyos id\u0151k\u00f6z\u00f6nk\u00e9nt koppantott botj\u00e1val a sz\u00ednes madarakkal telesz\u00f3rt k\u00f6v\u00f6n. A kuka tetej\u00e9n megl\u00e1tott egy szit\u00e1t, nyele is volt, kez\u00e9be vette.
\n„H\u00e1t t\u00e9ged mi\u00e9rt dobtak ki?” – k\u00e9rdezte, megn\u00e9zte jobbr\u00f3l-balr\u00f3l, majd bes\u00fcllyesztette h\u00e1tizs\u00e1kj\u00e1ba. Mostan\u00e1ban ezzel ment le a szupermarketbe v\u00e1s\u00e1rolni, k\u00f6nnyebben elb\u00edrta, mintha\u00a0 a kez\u00e9ben hozta volna\u00a0 a dolgokat.
\nHamar kiker\u00fclt az utc\u00e1ra, borong\u00f3s, novemberi id\u0151 volt, kor\u00e1n s\u00f6t\u00e9tedett. M\u00e1r felgy\u00faltak az utca f\u00e9nyei. Nem telt bele h\u00e1romnegyed \u00f3ra, az \u00f6regember m\u00e1r felfel\u00e9 baktatott a l\u00e9pcs\u00f3h\u00e1zban fa botj\u00e1val k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyesen szedte a l\u00e9pcs\u0151fokokat. Fel is \u00e9rt a m\u00e1sodik emeletre, de addigra m\u00e1r kialudtak a h\u00e1z l\u00e1mp\u00e1i. S\u00f6t\u00e9tben ment tov\u00e1bb, hiszen m\u00e1r minden zeg-zugot ismert, harminc \u00e9ve lakott itt. Amikor a kertj\u00e9b\u0151l j\u00f6tt hazafel\u00e9 a kietlen t\u00e1jon, akkor is sokszor csak a hold vil\u00e1golt, kis zsebl\u00e1mp\u00e1ja adott f\u00e9nyt a tekerv\u00e9nyes \u00f6sv\u00e9nyeken. \u00d6reg l\u00e1bai ismer\u0151sen vitt\u00e9k \u00fatjain.
\nAzt\u00e1n betette maga ut\u00e1n a lak\u00e1s ajtaj\u00e1t, lerakta hatizs\u00e1kj\u00e1t, \u00e9s lassan kipakolt. \u00dajra kez\u00e9be vette a m\u0171anyag szit\u00e1t. „L\u00e1ssuk, mi hib\u00e1d van, hogy a gazd\u00e1d megszabadult t\u0151led?” Egyik oldalon, a ny\u00e9l t\u00f6v\u00e9n\u00e9l\u00a0 reped\u00e9st vett \u00e9szre. „\u00dagysem teszek bel\u00e9d nehezet. T\u00far\u00f3t csin\u00e1lok, te kis bety\u00e1r, aludttejb\u0151l. Kicsit meglangyos\u00edtom, \u00e9s lecs\u00f6p\u00f6gtetem. Erre kellesz te!” A tejbe kevert egy-k\u00e9t ev\u0151kan\u00e1l kefirt vagy joghurtot, azt\u00e1n v\u00e1rt, mert volt olyan rendetlen tej, melyik semmi p\u00e9nz\u00e9rt nem volt hajland\u00f3 megaludni!
\nAz \u00f6regember m\u00e1r hetvenhetedik \u00e9v\u00e9t taposta, asszony m\u00e1r nem kellett neki, Ann\u00e1t, a feles\u00e9g\u00e9t \u00e9vekkel ezel\u0151tt eltemette, \u0151t \u00fagysem tudta volna p\u00f3tolni senki. H\u00e1rom-n\u00e9y f\u00e9rfiember j\u00e1rt hozz\u00e1, korabeliek, azokkal elborozgatott \u00e9s elk\u00e1rty\u00e1zott, n\u00e9melyikkel sakkozgatott.
\nK\u00e9tnaponta kivonatozott kertj\u00e9be, ny\u00e1ron a term\u00e9szet \u00f6l\u00e9n \u00e1mulva figyelte a f\u00e1c\u00e1nokat, a madarakat, eln\u00e9zte a hangy\u00e1k s\u00fcrg\u00e9s\u00e9t-forg\u00e1s\u00e1t, a bogarak harc\u00e1t az ennival\u00f3\u00e9rt. Amikor \u00e9rett a sz\u0151l\u0151 a h\u00e1rom-n\u00e9gy f\u00e9lvad macska hajkur\u00e1szta a szomjas, tolvaj madarakt, odaszoktatta \u0151ket, vitt ki nekik gezemicelevest, csirkefarh\u00e1tat f\u0151z\u00f6tt, amib\u0151l \u0151 is evet \u00e9s a n\u00e9gyl\u00e1b\u00faak nem is voltak h\u00e1l\u00e1tlanok. M\u00e9g az egerek is messzemenek\u00fcltek onnan, vagy \u00e9jszakai vad\u00e1szatukon a mcsk\u00e1k \u00e1ldozatai lettek.
\nHa olyan es\u0151s id\u0151 volt, hogy csak sarat dagasztani ment volna ki, varrogatott kis villany varr\u00f3g\u00e9p\u00e9n, \u00f3 mennyi p\u00e9nzt megsp\u00f3rolt, amikor p\u00e1rn\u00e1kat varrt, leped\u0151ket alak\u00edtott, meg nadr\u00e1gokat szabott \u00e1t!
\nEst\u00e9nk\u00e9nt \u00e9s \u00e9jszak\u00e1nk\u00e9nt r\u00e9gi r\u00e1di\u00f3j\u00e1n hangversenyeket \u00e9s oper\u00e1kat hallgatott, az \u00e9ji cs\u00f6ndben \u00e1tfonta kis szob\u00e1j\u00e1t a gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 zene, sokszor el is aludt r\u00e1. Gy\u00f3gyszert sohasem szedett, egyszer bevitt\u00e9k a P\u00e9terfibe, mert felment a v\u00e9rnyom\u00e1sa, h\u00e1rom fia \u00e9s menye riadtan szaladt be hozz\u00e1, mert am\u00fagy nem sokat l\u00e1togatt\u00e1k. Csak Szenteste vitte el mindig m\u00e1sik mag\u00e1hoz, nem is \u00e9szlelt\u00e9k az \u00f6regember gondjait-bajait, r\u00e9gebben megharag\u00edtotta \u0151ket, \u0151k meg megorroltak r\u00e1. Bar\u00e1ts\u00e1gos szob\u00e1j\u00e1ban egyed\u00fcl csak huszon\u00f6t\u00f6s kis l\u00e1mp\u00e1ja vil\u00e1g\u00edtott, mikor felh\u00fazta cs\u00f6rg\u0151re az egyik \u00f3r\u00e1t. Kett\u0151 is volt, megjav\u00edttatta \u00f3r\u00e1ssal, mert igen m\u00e9lyen aludt, a vonat meg nem v\u00e1rta meg a p\u00e1lyaudvaron. Sokszor visszagondolt k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e1lmaira, tal\u00e1n arra, hogy milyen j\u00f3 lenne, ha h\u00e1rom h\u0171tlen fia \u00e9s menye, meg unok\u00e1i l\u00e1togatt\u00e1k volna.
\nReggelre azonban a val\u00f3s\u00e1g el\u0171zte az \u00e1lom neh\u00e9z szender\u00fclet\u00e9b\u0151l itt maradt,hamar elr\u00f6ppen\u0151 ill\u00fazi\u00f3kat.
\nSz\u00e9pen beosztotta a nyugd\u00edj\u00e1t, amin tudott, takar\u00e9koskodott, \u00f3r\u00e1j\u00e1ra \u0151 varrt sz\u00edjat, marad\u00e9k b\u0151r\u00f6ket vett, \u00e9s abb\u00f3l csin\u00e1lt mag\u00e1nak h\u00e1tizs\u00e1kot. B\u00e1r volt f\u00e9lretett p\u00e9nze a nem v\u00e1rt kiad\u00e1sokra, nem vett volna automata mos\u00f3g\u00e9pet semmi p\u00e9nz\u00e9rt. Kever\u0151t\u00e1rcs\u00e1s g\u00e9p\u00e9t id\u0151vel \u00fajra cser\u00e9lte, n\u00e9gyszer annyit kimosott egyszerre, mint a modern g\u00e9p. Harminc \u00e9ves centrifug\u00e1ja sem hagyta m\u00e9g cserben.
\nNy\u00e1ron a senki f\u00f6ldj\u00e9r\u0151l hozott ny\u00e1ri alm\u00e1t, t\u00e9l elej\u00e9n t\u00e9li k\u00f6rt\u00e9t, aminek t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9t verm\u00e9ben tartotta, hogy meg ne romoljanak. Amikor fiatalabb volt, m\u00e1ln\u00e1st telep\u00edtett, meg epret \u00fcltetett \u00e9s ribizlibokrokat. De m\u00e1r \u00e9lete alkony\u00e1n takar\u00e9koskodnia kellett erej\u00e9vel.
\nArra is gondolt, mi lesz, ha leesik a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l, „majd a gyerekek betesznek egy \u00f6regek otthon\u00e1ba!” – szokta mondogatni bar\u00e1tainak. \u00d6r\u00f6klak\u00e1s lett a b\u00e9rlak\u00e1sb\u00f3l, azt mondt\u00e1k, t\u00f6bb mill\u00f3t \u00e9rt, ak\u00e1rp\u00f3tl\u00e1si jegyeib\u0151l megvette, amit apja ut\u00e1n kapott.
\nOlyan rend volt kis otthon\u00e1ban, hogy \u00f6r\u00f6m volt k\u00f6r\u00fcln\u00e9zni. Mindennek megvolt a maga helye, a ventill\u00e1tort t\u00e9len feltette a szekr\u00e9ny tetej\u00e9re, amiben ott sorakozta ruh\u00e1i is, sokat m\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta nem vett fel.Volt olyan \u00e9v, hogy ellept\u00e9k ruh\u00e1sszekr\u00e9ny\u00e9t a molyok, ekkor k\u00e9t molycsapd\u00e1t vett, egyiket feltette a b\u00fator tetej\u00e9re, a m\u00e1sikat felakasztotta a csill\u00e1rj\u00e1ra.
\nEz a ny\u00e1r meleg, forr\u00f3 volt \u00e9s k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen \u00e9desre \u00e9rlelte az \u00f6regember sz\u0151l\u0151j\u00e9t, olyan rubinpiros lett a bora, mint m\u00e9g soha, beletett p\u00e1r kil\u00f3 sz\u0151l\u0151cukrot, de azt\u00e1n a ned\u0171 nem l\u00e1tott m\u00e1st, csak sz\u0151l\u0151t. Volt egy m\u00e1sf\u00e9l hekt\u00f3 bel\u0151le. Az \u00f6regember nem ment el influenza elleni olt\u00e1sra sem, „engem megv\u00e9d a borom” – mondogatta bar\u00e1tainak.
\nSokan azzal rontj\u00e1k el id\u0151s napjaikat, hogy fiatalok szeretn\u00e9nek \u00fajra lenni, el\u00e9gedetlenek a sorsukkal, az \u00f6regember azonban semmi p\u00e9nz\u00e9rt nem cser\u00e9lte volna el az \u00f6regs\u00e9g der\u0171j\u00e9t \u00e9s harm\u00f3ni\u00e1j\u00e1t ilyen talmi dolgokra.
\nDecember harmadik het\u00e9ben, egy h\u00e9ttel Szenteste el\u0151tt az \u00f6regember az \u00f3r\u00e1ja cs\u00f6rg\u00e9s\u00e9re kikecmergett \u00e1gy\u00e1b\u00f3l, megmosakodott, borotv\u00e1lkoznia nem kellett, ennyi el\u0151nye volt bozontos szak\u00e1ll\u00e1nak, \u00e9s kiment a p\u00e1lyaudvarra a vonathoz. ismer\u0151s \u00f6sv\u00e9nyeken vitt\u00e9k l\u00e1bai kis kertj\u00e9hez, amit \u00e9lete egyik legnagyobb \u00f6r\u00f6m\u00e9nek tartott.
\nKinyitotta kis b\u00f3d\u00e9j\u00e1nak ajtaj\u00e1t, majd lement a verembe, amit titkos z\u00e1rral l\u00e1tott el. A bor ott \u00e9lt, ott erjedt, az \u00f6regember nagyot kacagott, amikor egy poh\u00e1rral ivott bel\u0151le. Ilyen bora m\u00e9g sohasem volt, h\u00e1l\u00e1t adott Istennek, begy\u00fajtott Jancsi-k\u00e1lyh\u00e1j\u00e1ba, pattogott vid\u00e1man a t\u0171z, megmeleg\u00edtette a geuzemicelevest a farh\u00e1ttal a macsk\u00e1knak. Azok moh\u00f3n ett\u00e9k, majd leheveredtek az \u00f6regember l\u00e1b\u00e1hoz, aki f\u00e1b\u00f3l \u00f6sszet\u00e1kolt \u00e1gya sz\u00e9l\u00e9n \u00fcld\u00f6g\u00e9lt. K\u00fcl\u00f6n\u00f6s f\u00e1radts\u00e1got \u00e9rzett, led\u0151lt, ott \u00e9rte utol a hal\u00e1l, amit senki emberfia nem ker\u00fclhet el. K\u00e9k szeme nyitva maradt \u00e9s arc\u00e1n olyan b\u00e9kess\u00e9g \u00fclt, ami csak a tiszta embereknek adatik meg. A t\u0171z lassan kialudt, de a kis vask\u00e1lyha m\u00e9g r\u00f6vid id\u0151re melegbe burkolta a b\u00f3d\u00e9t, a f\u00e9lig vad macsk\u00e1kat \u00e9s az \u00f6regember lassan h\u0171l\u0151 porh\u00fcvely\u00e9t.
\nAzon a h\u00e9ten m\u00e9g a gyerekei is a keres\u00e9s\u00e9re indultak, h\u00e1rman j\u00f6ttek oda a kiskerthez aut\u00f3val, hogy majd elvigye valamelyik\u00fck szentest\u00e9re. M\u00e1r k\u00e9sve \u00e9rkeztek.<\/p>\n

Continue reading Az \u00f6regs\u00e9g t\u00fcnd\u00e9ri b\u00e1ja<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":242,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[71,9],"tags":[],"class_list":["post-989","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-71","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/989","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/242"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=989"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/989\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=989"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=989"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=989"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}