{"id":974,"date":"2018-02-10T20:33:32","date_gmt":"2018-02-10T20:33:32","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/amikor-hullanak-a-levelek\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:32","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:32","slug":"amikor-hullanak-a-levelek","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/amikor-hullanak-a-levelek\/","title":{"rendered":"Amikor hullanak a levelek"},"content":{"rendered":"

\nA k\u00f6lt\u0151 a ligeti bolyong\u00e1sok helyett a temet\u0151t v\u00e1lasztotta. M\u00e9g csak meg sem reggelizett. Valahogy nem k\u00edv\u00e1nta a h\u0171s gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ket, melyek \u00fagy hevertek az \u00fcvegt\u00e1lon ak\u00e1r csak ha festve lettek volna. A k\u00f6lt\u0151 csak arra gondolt, hogy ha el nem felejti majd versbe \u00edrja a neh\u00e9z, s\u00f6t\u00e9t-smaragd sz\u0151l\u0151t, meg a hatalmas, j\u00e1spisf\u00e9ny\u0171 k\u00f6rt\u00e9t, de most \u00fagy \u00e9rezte hogy sietnie kell. Mintha valaki intett volna neki, hogy szedje a l\u00e1bait. Fej\u00e9re nyomta fekete kalapj\u00e1t, kez\u00e9be vette lomha botj\u00e1t.
\nAz \u00fat k\u00f6zben gyakran elmosolyodott, m\u00e9g t\u00f6bbsz\u00f6r hallgatott. Ismer\u0151seihez sietett, csendes l\u00e9lekkel. Mehetett volna villamossal is, de semmi kedve nem volt ugr\u00e1lni, k\u00e9ts\u00e9gbeesetten csimpaszkodni az emberf\u00fcrtbe, l\u00e1thatatlann\u00e1 v\u00e1llni a sokadalomban. Hidak, alagutak alatt v\u00e1gtatva, azon morfond\u00edrozva hogyha leesik, bizony sz\u00f6rnyethal azon nyomban. Ezen a napon nem akart az \u00e9let\u00e9vel j\u00e1tszani. Meg am\u00fagy is: a k\u00f6lt\u0151 \u00fagy \u00e9rezte hogy mindenki \u00e9s minduntalan \u0151t n\u00e9zn\u00e9, gy\u0171l\u00f6lettel vegyes k\u00edv\u00e1ncsis\u00e1ggal, hogy h\u00e1tha a nyak\u00e1t szegi. K\u00f6l\u00f6nc lett volna csak. Ink\u00e1bb a hidakon gyalogolt, \u00e9s n\u00e9zte a vizet. J\u00e1r\u00f3kel\u0151 alig akadt. \u00c9lvezte a cs\u00f6ndet, hogy az egyetlen zaj csup\u00e1n a j\u00e9gg\u00e9 mereved\u0151 hull\u00e1mok csikorg\u00e1sa, a v\u00edz \u00e9des l\u00e1rm\u00e1ja, amelyet m\u00e1skor t\u00falharsog \u00e9s elfojt a kocsiz\u00f6rg\u00e9s, a ny\u00e1ri \u00e9j, a lombnesz, az \u00edvl\u00e1mp\u00e1k f\u00e9ny\u00e9ben t\u00e1ncol\u00f3 porszem, a legyek, a rovarok, \u00e9s nem utols\u00f3 sorban a szitak\u00f6t\u0151k \u00e9gtelen muzsik\u00e1ja. Hosszan csod\u00e1lta a j\u00e9gt\u00e1bl\u00e1kat, ahogy \u00fcvegzajukkal megt\u00f6ltik a novemberi hajnalt. Ahogy koccanva \u00fct\u0151dtek a h\u00eddpill\u00e9reknek.
\nMilyen komikus \u00e9s vicces is lenne – gondolta – ha egy zongor\u00e1t tenne a j\u00e9gt\u00e1bla h\u00e1t\u00e1ra, meg egy asztalt a k\u00f6zep\u00e9re, k\u00f6r\u00fcl\u00fcltetn\u00e9 emberekkel, akik pezsg\u0151spoharukat emelgetn\u00e9k. Ilyen is csak az \u0151 fant\u00e1zi\u00e1j\u00e1ban foganhat meg. De h\u00e1t ez\u00e9rt k\u00f6lt\u0151. Vagy legal\u00e1bbis valami olyasf\u00e9le szerzet. Kor\u00e1bban is sokszor gyalogolt erre, de most az esz\u00e9be sem jutott az a p\u00e1r h\u00f3nappal ezel\u0151tti eset, mikor egyed\u00fcl \u0151 l\u00e1tta amint egy hajl\u00e9ktalan forma ember \u00f6sszeesett \u00e9s meghalt az utc\u00e1n,\u00a0 nem messze a h\u00edd l\u00e1b\u00e1t\u00f3l. De nem sz\u00f3lhatott r\u00f3la senkinek, \u00e9s az emberek reggel sem tudt\u00e1k hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt. Nem \u00edrtak az esetr\u0151l. Ez\u00e9rt is hat\u00e1rozta el, hogy \u0151 bizony majd tollat ragad, \u00e9s versbe \u00f6nti ezt a furcsa esetet.
\nDe most els\u0151 a temet\u0151. Ahol egy f\u00f6lfel\u00e9 kapaszkod\u00f3 lank\u00e1n frissen \u00e1sott s\u00edrg\u00f6d\u00f6r mellett \u00fclt a s\u00edr\u00e1s\u00f3, munk\u00e1ja ut\u00e1n, f\u00e1radtan. Be-betekintve a s\u00edrba, mely m\u00e9lyebbnek l\u00e1tszott a f\u00f6ld legm\u00e9lyebb pontj\u00e1n\u00e1l is. Egy \u00fajabb elesett v\u00e1rja hogy ide temess\u00e9k. \u0150 m\u00e1r nem \u00e9rhette meg a haditechnika \u00faj felfedez\u00e9s\u00e9t, amelyr\u0151l komoly emberek, orvosok, egyre t\u00f6bbet besz\u00e9ltek, arr\u00f3l a goly\u00f3r\u00f3l, mely nemcsak puszt\u00edtani, de gy\u00f3gy\u00edtani is k\u00e9pes. Ez a goly\u00f3 mindj\u00e1rt kis patik\u00e1t visz a testbe. Egy cs\u00f6pp gyolcsot, mely let\u00f6rli az els\u0151 v\u00e9rt, fert\u0151tlen\u00edt\u0151szert, egy csipetnyit, mely r\u00f6gt\u00f6n megg\u00e1tolja a fert\u0151z\u00e9st. Azonk\u00edv\u00fcl a sebess\u00e9ge egy r\u00e9sz\u00e9t r\u00f6gt\u00f6n felhaszn\u00e1lja arra, hogy a sebet megpuh\u00edtsa \u00e9s bek\u00f6t\u00f6zze. Sz\u00f3val van benne egy icipici \u00e1pol\u00f3n\u0151 is meg egy orvos is, akit nem lehet l\u00e1tni.
\nA k\u00f6lt\u0151 nem is m\u00e1szott tov\u00e1bb a k\u00e9pzelet kalandos lajtorj\u00e1j\u00e1n, ink\u00e1bb megsz\u00f3l\u00edtotta a s\u00edr\u00e1s\u00f3t. Akivel r\u00f6gt\u00f6n a s\u00edrg\u00f6d\u00f6r m\u00e9lys\u00e9g\u00e9t besz\u00e9lt\u00e9k meg, amely egy centi hijj\u00e1n sz\u00e1zkilencven centi volt. A k\u00f6lt\u0151 ha bele\u00e1ll, a feje b\u00fabja tal\u00e1n m\u00e9g ki is l\u00e1tszott volna. Persze reklam\u00e1lni nem reklam\u00e1lhatott volna, hogy mi\u00e9rt nem ennyi az ennyi, \u00e9s mi\u00e9rt annyi az annyi, hiszen a s\u00edrn\u00e1k ilyen m\u00e9lynek kell lennie, ha tetszik, ha nem, ha van ellenvet\u00e9s, ha nincsen. \u00cdgy szabja meg a t\u00f6rv\u00e9ny. Ez a hivatalos. Az \u00e1ll\u00e1s\u00e1val meg ki j\u00e1tszana, ha m\u00e1r nyugd\u00edjas \u00e1ll\u00e1s. A s\u00edr\u00e1s\u00f3 am\u00fagy is sokat dolgozik a s\u00edrokon, ezzel tal\u00e1n egy eg\u00e9sz napot is elb\u00edbel\u0151d\u00f6tt, hiszen a domb melybe \u00e1sta nyers volt, zs\u00edros agyagf\u00f6ld.
\nIlyenkor annyira belemer\u00fcl a munk\u00e1ba, hogy tal\u00e1n arr\u00f3l sem \u00e9rtes\u00fclne, ha kit\u00f6r egy \u00fajabb h\u00e1bor\u00fa. Ugyanolyan nap lenne sz\u00e1m\u00e1ra az is, mint a t\u00f6bbi. T\u00f6lt\u00f6tt paprik\u00e1t eb\u00e9delne, vil\u00e1gos s\u00f6rt inna hozz\u00e1, \u00e9s feh\u00e9r kenyeret t\u00f6rne. Itt \u00fclne tov\u00e1bbra is a hely\u00e9n, nem sz\u00f3lna neki senki hogy mir\u0151l marad le. Nem ugr\u00e1lna, nem rohanna megvenni a d\u00e9lut\u00e1ni lapokat, nem is olvasn\u00e1 el \u0151ket. Nem mondana neki semmit az \u00e9g, m\u00e9g ha olyan sz\u00edn\u0171 is lenne mint egy gumik\u00f6peny. V\u00e9gezn\u00e9 a dolg\u00e1t, m\u00e9g ha l\u00f3gna is az es\u0151 l\u00e1ba, m\u00e9g ha alattomos szell\u0151k is r\u00e1ncig\u00e1ln\u00e1k a temet\u0151i f\u00e1k lombjait. \u0150 ugyan\u00fagy, senkit\u0151l \u00e9s semmit\u0151l nem zavartatva mag\u00e1t \u00e1s\u00edtana bele a vil\u00e1gba, hogy azt\u00e1n \u00fajra belecsend\u00fclj\u00f6n a csendbe az \u00e1s\u00f3.
\nA s\u00edrban egy \u00f6ngyilkos fog majd fek\u00fcdni, a homlok\u00e1n, a hal\u00e1nt\u00e9k\u00e1n vagy a mell\u00e9n egy-egy piros lyukkal. Hal\u00e1l\u00e1ban is olyan cs\u00f6ndes lesz, mint \u00e9let\u00e9ben, melyben hat\u00e1rtalanul tudott gy\u0171l\u00f6lni. A k\u00f6lt\u0151 tal\u00e1n m\u00e9g verset is \u00edrhatna err\u0151l az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3 gy\u0171l\u00f6letr\u0151l, arr\u00f3l a napr\u00f3l mikor az \u00f6ngyilkos r\u00e1j\u00f6tt, hogy az igazi \u00e9s legf\u0151bb ellens\u00e9g\u00e9t a t\u00fck\u00f6rben kell keresnie. Mikor el\u0151sz\u00f6r kelt birokra vele, \u00e9s \u00f6lte a vis\u00edt\u00f3 \u00e9s ord\u00edt\u00f3 testet, kegyetlen\u00fcl, mint b\u00f6ll\u00e9r az \u00e1ldozat\u00e1t, pisztollyal, k\u00f6t\u00e9llel vagy v\u00edzzel. \u0150 is pr\u00e9da lett, hogy hossz\u00fa test\u00e9vel, hossz\u00fa l\u00e1baival, hossz\u00fa karjaival, a halottakkal ismerkedj\u00e9k. Hogy megszokja a hal\u00e1lt is, arc\u00e1n a f\u00e1radt mosollyal. De \u0151 is csak egy lesz a sok k\u00f6z\u00fcl, hiszen egy napra megesik hogy hat-h\u00e9t temet\u00e9s is esik, de nem ritka ennek a dupl\u00e1ja sem. Nagyon ritka az, amikor nem temetnek senkit. A s\u00edr\u00e1s\u00f3 tal\u00e1n az idej\u00e9t sem tudja hogy mikor esett meg az ilyen csoda. Mikor a J\u00f3isten megpihent egy kicsit a sok hal\u00e1l csod\u00e1l\u00e1sa ut\u00e1n.
\nAz \u00f6ngyilkos fiatalember s\u00edrja az is lehet hogy megs\u00fcpped majd a koszor\u00fak s\u00faly\u00e1t\u00f3l, amit r\u00e1dob\u00e1lnak majd azok akik szerett\u00e9k, \u00e9s akikr\u0151l az \u00f6ngyilkos nem is tudott. A nedvess\u00e9g majd elp\u00e1rolog \u00e9s a s\u00falyt\u00f3l a talaj megereszkedik, – lezuhan. A r\u00e1temet\u00e9s sem kiz\u00e1rt – vakarta kopasz feje b\u00fabj\u00e1t a s\u00edr\u00e1s\u00f3. Lehet hogy egy egykor volt szeret\u0151, vagy a fiatalember feles\u00e9ge az ura ut\u00e1n \u00f6li mag\u00e1t, rendelkezve arr\u00f3l,egy s\u00edrba temess\u00e9k a f\u00e9rj\u00e9vel, szeret\u0151j\u00e9vel. Ilyenkor f\u00f6lt\u00e1rjuk a s\u00edrt, hogy egy\u00fctt legyenek. Kopors\u00f3b\u00f3l persze, ahogy az \u00e9letb\u0151l sem a legjobbat kapj\u00e1k, feny\u0151f\u00e1r\u00f3l m\u00e9g csak nem is \u00e1lmodhatnak, de tal\u00e1n m\u00e9g b\u00fckkr\u0151l, vagy t\u00f6lgyr\u0151l sem. R\u00e1h\u00e1nyj\u00e1k legfeljebb a sz\u00e9p Cinkpl\u00e9 kopors\u00f3jukra a f\u00f6ldet, azt\u00e1n r\u00f6gvest be is horpad, \u00e9s \u00f6sszeroskad. \u00d6t perc se kell, elhantolj\u00e1k a s\u00edrt, f\u0151leg ha semmi fizets\u00e9g sem j\u00e1r munk\u00e1juk\u00e9rt. B\u00e1r a harminc \u00e9v alatt, mi\u00f3ta s\u00edr\u00e1s\u00f3 lett a s\u00edr\u00e1s\u00f3, m\u00e9g nem igen esett meg vele.
\n\u0150 volt itt leg\u00f6regebb, aki mint amolyan tan\u00e1rember egyengette a kezd\u0151ket, akik aff\u00e9le napsz\u00e1mosok voltak, zsell\u00e9rgyerekek, falusiak. Fiatalok. Huszon\u00e9ves forma gyerekek. \u0150 is ennyi id\u0151sen kezdte, mikor m\u00e1r unta a cserepes mesters\u00e9get, az ed\u00e9nyek k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9t, amib\u0151l j\u00f3form\u00e1n m\u00e9g keny\u00e9rre sem tellett. Pedig annak el\u0151tte \u00e9ppen \u00edgy volt a b\u0151rd\u00edszm\u0171vek k\u00e9sz\u00edt\u00e9s\u00e9vel is, amit szeretett csin\u00e1lni, de hamar be kellett l\u00e1tnia hogy nem akadnak vev\u0151k, akik m\u00e9gis vettek volna valamit, ink\u00e1bb az olcs\u00f3bb \u00e9s sil\u00e1nyabb port\u00e9k\u00e1t kerest\u00e9k. Csizm\u00e1kat is k\u00e9sz\u00edtett, hiszen az apja csizmadia volt mi\u00f3ta csak az esz\u00e9t tudta, \u00e9s aki nem is nagyon \u00f6r\u00fclt egy szem fia elhat\u00e1roz\u00e1s\u00e1nak, mert hogy m\u00e9gis mit fog sz\u00f3lni majd a falu apraja \u00e9s nagyja, \u00e9s am\u00fagy is: sz\u00e9p mesters\u00e9g mind a b\u0151r\u00e1r\u00fa k\u00e9sz\u00edt\u00e9s, mint a cserepess\u00e9g, mi\u00e9rt kell eldobni mindkett\u0151t egy olyan piszkos munk\u00e1\u00e9rt mint a s\u00edr\u00e1s\u00e1s. A s\u00edr\u00e1s\u00f3 csak annyit tudott mondani az apj\u00e1nak hogy \u0151 \u00fagy gondolta…, majd d\u00fch\u00f6s mozdulattal az asztalra csapott, \u00e9s nyomban eln\u00e9mult. Szedte a batyuj\u00e1t, \u00e9s nekiindult a temet\u0151nek. Arra m\u00e9g csak r\u00e9m\u00e1lmaiban sem gonddolt, hogy apja v\u00e9grendelet\u00e9ben \u0151t k\u00e9ri meg, hogy helyezze \u00f6r\u00f6k nyugalomra.
\nMinden nap megl\u00e1togathatn\u00e1 apja s\u00edrj\u00e1t, de erre nem sokszor vitte r\u00e1 a l\u00e9lek. Sokszor messzire elker\u00fclte a s\u00edrhantot, \u00e9s azokat n\u00e9zte, akik h\u00fasz-harminc \u00e9ve, minden \u00e1ldott nap, j\u00f3 id\u0151ben, rossz id\u0151ben, ki\u00f6lt\u00f6zve l\u00e1togatj\u00e1k halottaikat. Mindig ugyanabban az \u00f3r\u00e1ban j\u00f6nnek, \u00e9s szertart\u00e1sszer\u0171en ugyanazokat a mozdulatokat teszik, \u00e9s mondatokat hebegik. Mint akik fogadalmat tettek egyszer, mint akiket a b\u0171ntudat, vagy az unalom, ne adj Isten az unalom csalt ki a temet\u0151be. N\u00e9melyik\u00fck \u00fagy tekintget jobbra \u00e9s balra, mint aki m\u00e1r a j\u00f6vend\u0151 s\u00edrhely\u00e9t keresi.
\nOlyanr\u00f3l is hallottam, hogy egy \u00e9desanya, mivel nem akadt „egyes”-kopors\u00f3, jut\u00e1nyos \u00e1ron mag\u00e1nak is vett egy s\u00edrhelyet \u00e9s a l\u00e1ny\u00e1nak is. Az biztos nagyon \u00f6r\u00fclt neki mikor megtudta a h\u00edrt, \u00e9s megkapta az err\u0151l sz\u00f3l\u00f3 okm\u00e1nyokat mondjuk a sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n, vagy a szent kar\u00e1csony \u00e9jjel\u00e9n… S\u00edrni egy \u00f6reget sem l\u00e1tott m\u00e9g, fiatal sz\u00fcl\u0151ket viszont ann\u00e1l ink\u00e1bb, akik a gyermek\u00fcket, nagyl\u00e1nyukat vesz\u00edtett\u00e9k el. Vagy fiatalemberek, akik a mennyasszonyuknak tesznek minden nap h\u0171s\u00e9gesk\u00fct, mintha minden nap eljegyezn\u00e9k halott kedves\u00fcket.
\nA \u00f6regeknek minden nap halottak napja, ak\u00e1rcsak K\u00edn\u00e1ban. Ebben a v\u00e9n, konzervat\u00edv orsz\u00e1gban az \u00e9letet szinte meg\u00e1ll\u00edtja a hal\u00e1l. A j\u00e1mbor k\u00ednai \u00e1lland\u00f3an s\u00edrokat l\u00e1togat, tarackokat durrogtat, f\u00fcst\u00f6l a halottak tisztelet\u00e9re, \u00e9s malacot, rizst, mandul\u00e1t visz nekik enni. Errefel\u00e9 csak a szuper vagy hiper vagy giga marketekben beszerszerzett elemes m\u00e9csesek jutnak, vagy a kiskertekben szedett vir\u00e1g, legjobb esetben egy m\u00e1sik s\u00edrr\u00f3l ellopott \u00e9s a vir\u00e1g\u00fczletbe \u00fajra \u00e9rt\u00e9kes\u00edt\u00e9sre ker\u00fcl\u0151 vir\u00e1gcsokor. Mert megesik ilyen. Pedig nekik, a halottaknak nincs sz\u00fcks\u00e9g\u00fck a gyerty\u00e1nkra, amint egykor \u00e9rintetlen\u00fcl hagyt\u00e1k azt a kors\u00f3 vizet \u00e9s gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6st\u00e1lat is, melyet a s\u00edr mell\u00e9 tettek az ittmaradtak. \u0150k mindezekr\u0151l lemondhatnak, mert \u00f6v\u00e9k az az \u00f6r\u00f6m, az a l\u00e1z, szabads\u00e1g, hogy nincsenek, \u00e9s n\u00e9vtelenek, mint a porszemek vagy a f\u0171sz\u00e1lak a mez\u0151n. Nek\u00fcnk hagyj\u00e1k alamizsn\u00e1ul a f\u00e9nyt, kik m\u00e9g vagyunk, a szeg\u00e9nyeknek, hogy megvil\u00e1gos\u00edts\u00e1k kunyh\u00f3jukat, \u00e9s kez\u00fckben ezzel a lobog\u00f3 gyerty\u00e1val megtal\u00e1lj\u00e1k azt a kaput, melyen \u0151k m\u00e1r \u00e1thaladtak. A mi s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g\u00fcnk olyan s\u00f6t\u00e9t, hogy csak a f\u00e9ny hat rajta kereszt\u00fcl, mely \u00e9les \u00e9s b\u00e1nt\u00f3, mint a f\u00e1jdalom nyilall\u00e1sa.
\n– Enn\u00e9l szebben \u00e9s tal\u00e1l\u00f3bban \u00e9n magam sem fogalmazhattam volna –\u00a0 gondolta a k\u00f6lt\u0151, \u00e9s r\u00e1csod\u00e1lkozott a s\u00edr\u00e1s\u00f3ra. Aki ennyi eltemetett halott ut\u00e1n is eg\u00e9szs\u00e9ges maradt, mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg. Nem mondta mag\u00e1t babon\u00e1snak, ahogy nem is f\u00e9lt semmit\u0151l. Se a hal\u00e1lt\u00f3l, se a szellemekt\u0151l, se a k\u00eds\u00e9rtetekt\u0151l.\u00a0 \u00c9s angyalokr\u00f3l m\u00e9g csak nem is \u00e1lmodik. <\/p>\n

\u00c9s hogy mi\u00e9rt? <\/p>\n

Eml\u00e9kezett egy esetre, mikor l\u00e1togat\u00f3ba ment egy szeg\u00e9ny rokonhoz.
\n– Ut\u00e1ltam a hasznos holmikat \u00e9s a t\u00e1pl\u00e1l\u00f3 eledeleket – mes\u00e9lte – a j\u00f3 meleg t\u00e9lire val\u00f3 kelm\u00e9k helyett cifra rongyokat k\u00edv\u00e1ntam \u00e9s az eg\u00e9szs\u00e9ges f\u0151zel\u00e9k helyett sz\u00ednes lekv\u00e1rt, mellyel legal\u00e1bb egy h\u00e9tre el lehet rontani a gyomromat. Bementem a rokonnal a szob\u00e1j\u00e1ba, mely kop\u00e1r volt \u00e9s \u00f6r\u00f6mtelen, \u00edgy kar\u00e1csony el\u0151tt is. \u0150 maga hasonl\u00edtott egy j\u00f3zan mag\u00e1nhivatalnokhoz, aki m\u00e1r nem v\u00e1r semmit. \u00c9szrevettem, hogy \u00fcres a j\u00e1t\u00e9kosl\u00e1d\u00e1ja.
\n– H\u00e1t a j\u00e1t\u00e9kaid hol vannak?
\n– Elvitt\u00e9k.
\n– Ki?
\n– Az angyal – suttogta a kis rokon titokzatosan, \u00e9s r\u00e1m n\u00e9zett, egyszer\u0171en. <\/p>\n

A k\u00f6lt\u0151 maga el\u0151tt l\u00e1tta a s\u00edr\u00e1s\u00f3t, amit az udvari lak\u00e1s ablak\u00e1n kitekint a felleges \u00e9gboltra, \u00e9s ott l\u00e1tja az angyalt: a szeg\u00e9nys\u00e9g b\u00fas angyal\u00e1t, aki az id\u00e9n elviszi a szeg\u00e9ny gyermekek j\u00e1t\u00e9kait a gazdag gyermekekhez. A „Mikor halunk meg?” k\u00e9rd\u00e9sre m\u00e1r nem is igen akart felelni a s\u00edr\u00e1s\u00f3. Tal\u00e1n tavasszal, – de m\u00e9g ink\u00e1bb \u0151sszel. \u00c1prilisban, – de m\u00e9g ink\u00e1bb novemberben, amikor a f\u00e1k r\u00fcgyeznek \u00e9s hullanak a levelek, \u00e9s vel\u00fck pusztulnak az emberek. A k\u00f6lt\u0151 v\u00e9g\u00fcl elk\u00f6sz\u00f6nt. Fej\u00e9re nyomta fekete kalapj\u00e1t, kez\u00e9be vette lomha botj\u00e1t. \u00c9s hazafel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt a Kerepesi temet\u0151b\u0151l.
\n\u00datk\u00f6zben vett egy friss, november 3.-ai (cs\u00fct\u00f6rt\u00f6ki) lapot. <\/p>\n

Continue reading Amikor hullanak a levelek<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":295,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[70,9],"tags":[],"class_list":["post-974","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-70","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/974","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/295"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=974"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/974\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=974"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=974"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=974"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}