{"id":9475,"date":"2020-10-29T10:47:20","date_gmt":"2020-10-29T09:47:20","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=9475"},"modified":"2020-11-24T13:52:07","modified_gmt":"2020-11-24T12:52:07","slug":"erzekeny-alkat","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/10\/29\/erzekeny-alkat\/","title":{"rendered":"\u00c9rz\u00e9keny alkat"},"content":{"rendered":"

Sokat jelent a sz\u00e1momra, tal\u00e1n a legt\u00f6bbet. Hogy mi\u00e9rt, azt kutya neh\u00e9z lenne megmagyar\u00e1znom \u00f6nnek. \u00c9s am\u00fagy is, feleslegesnek \u00e9rezn\u00e9m, mint \u00e1ltal\u00e1ban annak \u00e9rzek mindenfajta magyar\u00e1zkod\u00e1st.<\/p>\n

A sz\u00e1momra legkedvesebb k\u00f6nyve t\u00f6bb kiad\u00e1sban is ott van a polcomon. Egyikt\u0151l sem lenn\u00e9k k\u00e9pes, nem hogy egy napra, de egy \u00f3r\u00e1ra is megv\u00e1lni. \u00c9vente, f\u00e9l\u00e9vente biztos, hogy \u00fajra elolvasom, \u00e9s minden alkalommal elsz\u00e9gyellem magam, hogy hol vagyok \u00e9n ett\u0151l a sz\u00fcletett tehets\u00e9gt\u0151l, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n egy lapon eml\u00edthessem magam vele. Sok k\u00f6nyvet olvastam m\u00e1r, nem egyet k\u00f6z\u00fcl\u00fck k\u00f6lcs\u00f6n is adtam, \u00e9s volt, amit elfelejtettek az\u00f3ta is visszaszolg\u00e1ltatni, de t\u0151le egy k\u00f6nyvet sem adn\u00e9k senkinek, nem hogy a legkedvesebbet, ami\u00e9rt \u00f6lni is tudn\u00e9k.<\/p>\n

Az ut\u00f3bbi id\u0151ben, ha lehet, m\u00e9g jobban megszerettem, mik\u00f6zben az \u00edr\u00e1st hanyagolni kezdtem, ami nem megy m\u00e1r \u00fagy, mint annak el\u0151tte. Az sem seg\u00edt sokat, hogy a kiad\u00f3m szerkeszt\u0151je naponta a f\u00fclem r\u00e1gja, hogy j\u00f3 lenne, ha m\u00e1r el\u0151\u00e1lln\u00e9k legal\u00e1bb egy v\u00e9konyka novell\u00e1s k\u00f6tetnyi anyaggal, mert ha \u00edgy folytatom, az idei \u00dcnnepi K\u00f6nyvh\u00e9ten is csak a kor\u00e1bbi k\u00f6teteimet dedik\u00e1lhatom. Ilyenkor, hogy lenyugtassam magam, \u00fajra olvasni kezdtem az \u00e9n nagy kedvencemet, rem\u00e9lve, hogy er\u0151re kapok t\u0151le, azzal b\u00edztatva magam, hogy majd \u00e1tt\u00f6rik a g\u00e1t, \u00e9s \u00fajra \u00fagy szaladnak majd a bet\u0171k a kezem alatt, mint a f\u00e9nykoromban, amikor az \u00edr\u00e1s sz\u00e1momra m\u00e9g k\u00e9nyszer volt, valamif\u00e9le t\u00e1pszer, ami n\u00e9lk\u00fcl nem is tudtam elk\u00e9pzelni, \u00e9s meghat\u00e1rozni magam. Ha nem \u00edrtam egy nap, sz\u00f3 szerint k\u00e9pes voltam belebetegedni. Most, v\u00e9n fejjel, meg legink\u00e1bb m\u00e1r csak a magam, kor\u00e1bbi munk\u00e1it olvasom, nem is \u00e9rtve, hogy mit ettek rajta az olvas\u00f3im, f\u0151leg ha \u00f6sszevetem az \u00e9n nagy kedvencem \u00edr\u00e1saival.<\/p>\n

\u00c9vekig nem olvastam egy \u00edr\u00e1somat sem, lesz\u00e1m\u00edtva ugye a letiszt\u00e1z\u00e1s munk\u00e1j\u00e1t. \u00c9vek \u00f3ta nem vettem k\u00e9zbe egy megjelent k\u00f6tetemet sem. Id\u00e1ig, amit meg is b\u00e1ntam. M\u00e1r a legels\u0151 k\u00f6nyvem, legels\u0151 novell\u00e1j\u00e1t olvasva elfogott a jeges r\u00e9m\u00fclet. Soha nem \u00e9reztem m\u00e9g magam olyan dr\u00e1maian, min azon a napon. Ezt most minden mal\u00edcia \u00e9s \u00f6nsajn\u00e1lat n\u00e9lk\u00fcl mondom \u00f6nnek. Nem \u00e9reztem vissza a soraimb\u00f3l a t\u00f6rt\u00e9net val\u00f3dis\u00e1g\u00e1t. Meg s\u00fct\u00f6tt \u00e1t bel\u0151le, eg\u00e9sz egyszer\u0171en a megszenvedett \u00e9let, az, amit \u00e1br\u00e1zolni szerettem volna. \u00c9s m\u00e9g a r\u00e1m olyan jellemz\u0151 humort sem tal\u00e1ltam benne, m\u00e9g csak nyomokban sem. Pedig h\u00e1nyszor hittem, hogy a humor a legjobb v\u00e9d\u0151anyag, a mindennapi munka mellett. De a sz\u00f6vegemben nem \u00e9reztem ezt sem, hogy megdolgoztam volna rajta, \u00e9s nem csak cs\u00edp\u0151b\u0151l vetettem pap\u00edrra az eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9netet. Kital\u00e1lt volt az eg\u00e9sz, semmi szem\u00e9lyes. Nem velem t\u00f6rt\u00e9nt, nem is t\u00f6rt\u00e9nhetett volna. Csak egy spekul\u00e1ci\u00f3 volt, \u00e9s kital\u00e1lm\u00e1ny, amit persze nem k\u00f6t\u00f6ttem az olvas\u00f3im orr\u00e1ra, akik anno eml\u00e9kszem, hogy el voltak k\u00e9pedve \u00e9s h\u0171lve a szoci\u00e1lis \u00e9rz\u00e9kenys\u00e9gemen, vakargatva csak a f\u00fcl\u00fck t\u00f6v\u00e9t, hogy mik meg nem t\u00f6rt\u00e9nnek velem.<\/p>\n

Annak a sz\u00f6vegnek a meg\u00edr\u00e1sa k\u00f6zben is csak az izgatott, hogy hol tart az irodalom, hogy mi a trendi, hogy mi az, amire harapnak az olvas\u00f3k. Nem akartam egyedi hangot meg\u00fctni, nem akartam elt\u00e9rni, kil\u00f3gni a sorb\u00f3l, nehogy a v\u00e9g\u00e9n bef\u00fcr\u00f6dj\u00f6n velem a kiad\u00f3, ahol am\u00fagy sem \u00e1llt j\u00f3l a sz\u00e9n\u00e1m akkor, alig p\u00e1r h\u00f3nappal a 3. koronav\u00edrus j\u00e1rv\u00e1ny ut\u00e1n. K\u00f6zben j\u00f3l nevettem a k\u00f6tetem kritik\u00e1in, hogy milyen alapvet\u0151en modern hangot \u00fct\u00f6ttem meg a novell\u00e1immal, amib\u0151l szinte \u00e1t\u00fct az igazi, d\u00fas, anyagszer\u0171s\u00e9g.<\/p>\n

Tehets\u00e9gesnek l\u00e1ttak, nemesnek, divatosnak, akinek a sz\u00f6vegei, belesziv\u00e1rognak az olvas\u00f3k \u00e9let\u00e9be. Nem is tudn\u00e1m felsorolni, hogy azokban az id\u0151kben kik voltak hat\u00e1ssal r\u00e1m. Nem tud olyan kort\u00e1rs \u00edr\u00f3t mondani, akit\u0151l (most m\u00e1r tal\u00e1n bevallhatom) ne loptam volna el, vagy egy \u00f6tletet, vagy egy-egy sort. K\u00fatf\u0151b\u0151l tal\u00e1n ha egy novell\u00e1t \u00edrtam. Abba legal\u00e1bb bele tudtam csemp\u00e9szni egy kis ir\u00f3ni\u00e1t \u00e9s \u00f6nir\u00f3ni\u00e1t is, \u00e9s persze humort. Ez a novella sem volt vid\u00e1m darab, ami egy fiatal \u00edr\u00f3n\u0151 \u00f6ngyilkoss\u00e1gi k\u00eds\u00e9rlet\u00e9r\u0151l sz\u00f3lt, aki tal\u00e1n szerelmi b\u00e1nat\u00e1ban, vagy m\u00e1r nem is tudom mi okn\u00e1l fogva, fel akarja akasztani mag\u00e1t, de a teste ellen\u00e1ll az akarat\u00e1nak.<\/p>\n

Azt\u00e1n, bizony\u00edtva hogy milyen a sors, \u00e9s az \u00e9n szerencs\u00e9m, \u00e9vekkel a k\u00f6tet megjelen\u00e9se ut\u00e1n der\u00fclt ki, hogy Cser\u00e9pfalun, ahol az\u00f3ta egy k\u00f6nyvt\u00e1rat is elneveztek r\u00f3lam, volt m\u00e9g a m\u00falt sz\u00e1zadban egy k\u00f6lt\u0151n\u0151, aki megsz\u00e1ml\u00e1lhatatlanul k\u00f6vette el az \u00f6ngyilkoss\u00e1gi k\u00eds\u00e9rleteit, hogy \u00fajra \u00e9s \u00fajra kudarcot valljon. A novella ut\u00e1n egyenesen kiki\u00e1ltottak a katasztr\u00f3fahumor koron\u00e1zatlan kir\u00e1ly\u00e1nak, hogy egy vil\u00e1gj\u00e1rv\u00e1nyr\u00f3l \u00e9s egy \u00f6ngyilkos hajlam\u00fa \u00edr\u00f3r\u00f3l, csak \u00e9n vagyok k\u00e9pes ilyen plasztikusan \u00e9s hihetetlen bele\u00e9l\u0151 k\u00e9pess\u00e9ggel \u00edrni.<\/p>\n

C\u00edmke lett ragasztva r\u00e1m is. De \u00e9n nem \u00e9reztem magam sem humorosnak, sem egyedinek, sem ut\u00e1nozhatatlannak. Be is sokalltam, nem tagadom, a sok megh\u00edv\u00e1st\u00f3l, interj\u00fat\u00f3l, d\u00edjt\u00f3l, \u00e9s elvonulva a v\u00e1rosi ny\u00fczsg\u00e9st\u0151l, kivettem p\u00e1r h\u00e9t szabads\u00e1got, hogy egy kis kutat\u00f3munk\u00e1ba kezdjek, azon bizonyos cser\u00e9pfalui k\u00f6lt\u0151n\u0151 ut\u00e1n, akir\u0151l azel\u0151tt semmit sem hallottam, de akihez valahogy m\u00e9gis szem\u00e9lyes k\u00f6t\u0151d\u00e9sem \u00e9s k\u00f6z\u00f6m lett. A nagymam\u00e1j\u00e1t\u00f3l kaptam meg az els\u0151 k\u00f6tet\u00e9t, vagy ink\u00e1bb napl\u00f3j\u00e1t, a leveleivel, \u00e9s a csal\u00e1di k\u00e9peivel egy\u00fctt. Nem hagyott nyugodni a k\u00e9rd\u00e9s, hogy vajon milyenek lehettek ennek a fiatal n\u0151nek a h\u00e9tk\u00f6znapjai. \u00dagy meredtem r\u00e1 egy-egy k\u00e9pre, mint valami detekt\u00edv, aki ki akar nyomozni valamit. Egy \u00f6reg, kif\u00e1radt \u00e9s ki\u00e9gett detekt\u00edv, aki kikopott m\u00e1r mindenhonnan, \u00e9s m\u00e1r csak \u00f6nszorgalomb\u00f3l, a maga sz\u00f3rakoztat\u00e1s\u00e1ra dolgozik. Le is k\u00f6lt\u00f6ztem Cser\u00e9pfalura, az egyik ismer\u0151s\u00f6m kis h\u00e1z\u00e1ba.
Naponta telesz\u00f3rtam az \u00e1gyat a k\u00f6lt\u0151n\u0151 gyermekkori f\u00e9nyk\u00e9peivel. Nem tal\u00e1ltam olyat k\u00f6z\u00fcl\u00fck, amelyiken az akkor m\u00e9g kisl\u00e1ny \u00edr\u00f3, de mosolygott volna. A v\u00e1rakoz\u00e1s mosolya \u00fclt az arc\u00e1n, de ahogy jobban megn\u00e9ztem \u0151ket, nem kis aggodalom is vegy\u00fclt ezekbe a mosolyokba. Elborultnak l\u00e1ttam \u0151ket, \u00e9s valahogy furcs\u00e1n kem\u00e9nynek. M\u00f6g\u00f6tte legt\u00f6bbsz\u00f6r a h\u00e1zuk kertj\u00e9vel \u00e9s verand\u00e1j\u00e1val, a feh\u00e9r oszlopokkal.<\/p>\n

Azt\u00e1n a m\u00e1r serd\u00fcl\u0151 k\u00f6lt\u0151n\u0151 egy-egy k\u00e9pe, h\u00e1tt\u00e9rben a tengerparttal, \u00e9s a tengerrel. Tal\u00e1n Jesolo. Homokos part, t\u0171z\u0151 nap. A k\u00e9pen a l\u00e1ny sz\u0151k\u00e9n \u00e9s bronzbarn\u00e1n hever, elny\u00falva a tengerparton. F\u00f6lt\u00e9rdelve, kez\u00e9t a t\u00e9rd\u00e9re t\u00e9ve, \u00fagy mosolyogva, mint egy val\u00f3s\u00e1gos jelens\u00e9g. Akinek, a nagymam\u00e1ja elmond\u00e1sa szerint, a vid\u00e9k akkori egyetlen patikusa akkoriban udvarolni kezdett. Tal\u00e1n vele utazott a tengerpartra, \u00e9s tal\u00e1n \u0151 kapta lencsev\u00e9gre. (Akit k\u00e9s\u0151bb, t\u00f6bb fiatal l\u00e1ny megront\u00e1s\u00e1\u00e9rt \u00e9s megm\u00e9rgez\u00e9s\u00e9\u00e9rt is megv\u00e1doltak \u00e9s el\u00edt\u00e9ltek. Aki, mint k\u00e9s\u0151bb megtudtam, k\u00f6zvetlen\u00fcl az ismer\u0151s\u00f6mt\u0151l k\u00f6lcs\u00f6nkapott kis h\u00e1z mellett lakott. Cser\u00e9pfalura a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, ahol kezdetben csak p\u00e1r kutya, vasvill\u00e1val val\u00f3 lesz\u00far\u00e1s\u00e1val gyan\u00fas\u00edtott\u00e1k meg.)<\/p>\n

Egy m\u00e1sik k\u00e9pen, amit a kedvencemnek is mondhatn\u00e9k, a h\u00e1zuk el\u0151tt \u00e1ll, karj\u00e1n a kab\u00e1tj\u00e1val. A kez\u00e9ben egy k\u00f6nyv, mellette egy barna b\u0151r\u00f6nd. \u00dagy k\u00e9pzeltem, tal\u00e1n akkor \u00e9rkezhetett meg a f\u0151iskol\u00e1r\u00f3l. Szinte magam el\u0151tt l\u00e1ttam, ahogy p\u00e1r pillanat m\u00falva, benyit a h\u00e1zba, hogy megkezdjen berendezkedni az otthoni \u00e9letre.<\/p>\n

Egy \u00fajabb k\u00e9pen a kis h\u00e1zuk h\u00e1ts\u00f3 kertj\u00e9ben \u00fcl, napf\u00e9nyben, egy \u00edr\u00f3g\u00e9p f\u00fcl\u00e9 hajolva. Magam el\u0151tt l\u00e1tom, ahogy p\u00e1r pillanattal kor\u00e1bban a pap\u00edrt bef\u0171zi a g\u00e9pbe, ahogy a billenty\u0171ket meg\u00e9rintik az ujjai. Ahogy akkor az eny\u00e9m is \u00e9rintette, ugyanazon a g\u00e9pen. M\u00e9g most is kiver a hideg ver\u00edt\u00e9k, elhiheti nekem. Az arc\u00e1n a v\u00e1rakoz\u00e1st aggodalmasnak \u00edrn\u00e1m le. \u00c9s ez az aggodalom szinte ott \u00fclt, mint valami varj\u00fa a h\u00e1t\u00e1n \u00e9s a v\u00e1ll\u00e1n is. Magam el\u0151tt l\u00e1tom, ahogy p\u00e1r pillanattal k\u00e9s\u0151bb az ujjai megmerevednek, ahogy az eny\u00e9m az eny\u00e9m, ahogy az ujjai nem mozdulnak, ahogy az eny\u00e9mek sem, ahogy lecs\u00fasznak a g\u00e9pr\u0151l. F\u00e9l\u00e9nken. Ahogy fel\u00e1ll a kis kerti sz\u00e9kb\u0151l, ahogy sz\u00e1j\u00e1ban a pip\u00e1val j\u00e1rk\u00e1l egy kicsit. L\u00e1tom a mag\u00e1ra hagyott \u00edr\u00f3g\u00e9pet, ami szinte visszav\u00e1rja. L\u00e1tom a bef\u0171z\u00f6tt \u00e9s m\u00e9g h\u00f3feh\u00e9ren l\u00e1ngol\u00f3 pap\u00edrt, ami ugye egy \u00edr\u00f3 legjobb bar\u00e1tja, vagy ink\u00e1bb legnagyobb ellens\u00e9ge. L\u00e1tom, ahogy a kertkapun\u00e1l meg\u00e1ll, megfesz\u00fclnek az izmai, ahogy a kilincsre teszi a kez\u00e9t, majd visszar\u00e1ntja, j\u00f3l tudva hogy nem menek\u00fclhet, hogy vissza kell t\u00e9rnie az \u00edr\u00f3g\u00e9phez, hogy le kell el\u00e9 megint \u00fclnie. L\u00e1tom, ahogy feljebb \u00e9s feljebb csavarja a pap\u00edrt, azt\u00e1n kicsit lejjebb, hogy minden tov\u00e1bbi mozdulat abbamaradjon. \u00c9rzem, ahogy a kert g\u0151z\u00f6l\u00f6gni kezd a h\u0151s\u00e9gben, ahogy minden ellens\u00e9gess\u00e9 v\u00e1lik. K\u00e9s\u0151bb persze \u00fagy ment neki az \u00edr\u00e1s, ahogy nekem sosem fog, de ott azon a k\u00e9pen, biztos vagyok benne, hogy a veres\u00e9g pillanatait \u00e9lte meg, amit biztos vagyok benne, hogy soha nem tudott elfelejteni.<\/p>\n

Amikor el\u0151sz\u00f6r vallott kudarcot. Biztos vagyok benne, hogy nem egy gy\u00f6trelmes \u00e9jszak\u00e1t virrasztott \u00e1t, hogy nem egy sz\u00far\u00f3s \u00e9s bizalmatlan nappalt \u00e9lt meg, menek\u00fclve minden \u00e9s mindenki el\u0151l.<\/p>\n\n\n

<\/p>\n

Continue reading \u00c9rz\u00e9keny alkat<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":295,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[473,9],"tags":[],"class_list":["post-9475","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-473","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9475","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/295"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=9475"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9475\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":9476,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9475\/revisions\/9476"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=9475"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=9475"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=9475"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}