{"id":930,"date":"2018-02-10T20:33:31","date_gmt":"2018-02-10T20:33:31","guid":{"rendered":"http:\/\/fedelnelkul.hu\/2018\/02\/10\/a-kotoro-es-a-szikla-szelleme\/"},"modified":"2018-02-10T20:33:31","modified_gmt":"2018-02-10T20:33:31","slug":"a-kotoro-es-a-szikla-szelleme","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2018\/02\/10\/a-kotoro-es-a-szikla-szelleme\/","title":{"rendered":"A K\u0151t\u00f6r\u0151 \u00e9s a Szikla Szelleme"},"content":{"rendered":"

\n\u00c9lt valaha, r\u00e9ges-r\u00e9gen – tal\u00e1n a mes\u00e9s Keleten, tal\u00e1n m\u00e9g azon is t\u00fal – egy szeg\u00e9ny k\u0151t\u00f6r\u0151.
\nEz az ember mindennap kij\u00e1rt dolgozni a Nagy Gr\u00e1nitv\u00f6r\u00f6s Szikl\u00e1khoz; cs\u00e1k\u00e1ny\u00e1val hatalmas k\u0151darabokat fejtett ki bel\u0151le, azt\u00e1n szamaras kord\u00e9j\u00e1val besz\u00e1ll\u00edtotta a v\u00e1rosba a k\u00f6veket, hogy az emberek h\u00e1zakat \u00e9p\u00edthessenek a szikladarabokb\u00f3l. Mivel \u00fcgyes kez\u0171 ember volt, n\u00e9ha k\u0151farag\u00e1st is v\u00e1llalt, – \u00e9s ha szeg\u00e9nyesen is, de meg\u00e9lt a mesters\u00e9gb\u0151l. Szorgalmasan dolgozott, a Szikl\u00e1t\u00f3l nem messze felh\u00fazott kalyib\u00e1j\u00e1ban lakott, kem\u00e9ny fapriccsen aludt \u00e9s soha nem panaszkodott. Hossz\u00fa ideig \u00e9lt \u00edgy boldogan, sors\u00e1val megel\u00e9gedett a szeg\u00e9ny ember, \u00e9s esz\u00e9be sem jutott, hogy az \u0151 \u00e9lete is folyhatna m\u00e1sk\u00e9pp.
\nEgyszer azt\u00e1n munk\u00e1ja k\u00f6zben megjelent el\u0151tte a Szikla Szelleme \u00e9s duruzsolni kezdett a f\u00fcl\u00e9be:
\n– Ej, te buta ember! Itt t\u00f6r\u00f6d a k\u00f6vet eg\u00e9sz nap, \u00e9s mit kapsz \u00e9rte? P\u00e1r falatot a v\u00e1rosiakt\u00f3l… h\u00e1t \u00e9let ez!? Figyelj r\u00e1m, \u00e9n gazdagg\u00e1 tehetlek…
\n– Hagyj engem! – felelte a k\u0151t\u00f6r\u0151 – \u00e9n szeretem a munk\u00e1mat, szeretem az embereket, \u00e9s \u0151k is szeretnek engem. Nekem nem kell t\u00f6bb. K\u00e9rlek, hagyj\u00e1l dolgozni!
\n– Nem gondolkozol… meg fogod b\u00e1nni – hagyd, hogy gazdagg\u00e1 tegyelek. – suttogta a szellem.
\n– A pokolba a gazdags\u00e1ggal, meg veled is – legyintett inger\u00fclten a k\u0151t\u00f6r\u0151 \u00e9s folytatta a munk\u00e1j\u00e1t.
\n– Ostoba! – d\u00f6r\u00f6gte a megb\u00e1ntott szellem – legyen, ahogy akarod, de mivel megs\u00e9rtett\u00e9l, ett\u0151l a perct\u0151l kezdve minden k\u00edv\u00e1ns\u00e1godat teljes\u00edtem – s megl\u00e1tod, m\u00e9gis szeg\u00e9nyen fogsz meghalni – azzal visszab\u00fajt a szikl\u00e1ba.
\nT\u00f6rt\u00e9nt egyszer, hogy a k\u0151farag\u00f3 megrendel\u00e9st kapott a gazdag embert\u0151l, egy sz\u00e9p faragott s\u00edrk\u0151re. Mikor k\u00e9szen lett a munk\u00e1val, elsz\u00e1ll\u00edtotta a s\u00edrk\u00f6vet a gazdag ember h\u00e1z\u00e1hoz. az nagyon el\u00e9gedett volt, \u00fariasan megvend\u00e9gelte a k\u0151farag\u00f3t \u00e9s a lakoma ut\u00e1n v\u00e9gigvezette h\u00e1z\u00e1ban.
\nA h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ban a k\u0151farag\u00f3 egy csod\u00e1latosan d\u00edsz\u00edtet, sz\u00e9les, puha \u00e1gyat l\u00e1tott, amir\u0151l nem tudta levenni a szem\u00e9t. E perct\u0151l fogva olyan neh\u00e9znek, szeg\u00e9nyesnek t\u0171nt fel a sorsa, hogy b\u00e9k\u00e9tlenkedni kezdett mag\u00e1ban.
\nEgyszer csak fels\u00f3hajtott:
\n– \u00d3, b\u00e1rcsak gazdag lehetn\u00e9k, s aludhatn\u00e9k olyan \u00e1gyban, mint ez itt! Nem is kellene t\u00f6bb nekem a boldogs\u00e1ghoz…
\n– Meghallgattam a k\u00edv\u00e1ns\u00e1godat, ezent\u00fal gazdag leszel. – sz\u00f3lalt meg a Szellem a k\u0151farag\u00f3 feje felett.
\nA szeg\u00e9ny ember megint csak legyintett, de mikor hozz\u00e1\u00e9rt, kunyh\u00f3ja hely\u00e9n egy sok-sok szob\u00e1s gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 h\u00e1zat tal\u00e1lt, melynek h\u00e1l\u00f3szob\u00e1j\u00e1ban ott \u00e1llt egy pazarul d\u00edsz\u00edtett, sz\u00e9les, puha \u00e1gy.
\n– Ez az! – ugr\u00e1ndozott \u00f6r\u00f6m\u00e9ben ember\u00fcnk, s csak az zavarta, hogy a h\u00e1zban elviselhetetlen volt a meleg. Kihajolt az ablakon, de ott meg h\u00e9t\u00e1gra s\u00fct\u00f6tt szem\u00e9be a nap. Hossz\u00fa ideig \u00edgy ment ez, s a k\u0151farag\u00f3 m\u00e1r-m\u00e1r kezdte megut\u00e1lni a h\u00e1z\u00e1t, amikor egyszer egy d\u00edszes menet haladt el a port\u00e1ja el\u0151tt. Maga a herceg utazott \u00e1t k\u00eds\u00e9ret\u00e9vel a vid\u00e9ken.
\nA herceg gyaloghint\u00f3ban \u00fclt, feje f\u00f6l\u00e9 aranyozott naperny\u0151t tartottak, \u00e9s p\u00e1vatollakkal legyezgett\u00e9k fens\u00e9ges arc\u00e1t.
\n– \u00d3 b\u00e1rcsak \u00e9n is herceg lehetn\u00e9k, s nekem is lehetne ilyen aranyos naperny\u0151m! Nem lenne t\u00f6bb\u00e9 melegem, s – esk\u00fcsz\u00f6m – semmi sem hi\u00e1nyozhatna t\u00f6bb\u00e9 a boldogs\u00e1gomhoz.
\n– Meghallgattam a k\u00edv\u00e1ns\u00e1godat, s teljes\u00edtem is. – hallotta ism\u00e9t a hangot a feje felett.
\n\u00c9s l\u0151n: a k\u0151farag\u00f3 ezent\u00fal – hercegi udvartart\u00e1s\u00e1val k\u00f6r\u00fclv\u00e9ve – aranyos naperny\u0151 alatt h\u0171s\u00f6lhetett, de boldogs\u00e1g\u00e1t megint csak be\u00e1rny\u00e9kolta valami. Az izz\u00f3 napsugarak egy id\u0151 ut\u00e1n \u00e1t\u00e9gett\u00e9k az erny\u0151t, amely m\u00e1r nem ny\u00fajtott semmi v\u00e9delmet a forr\u00f3s\u00e1g ellen, s a k\u0151farag\u00f3-hercegnek napr\u00f3l napra feket\u00e9bb lett az arca.
\nEgyszer csak a porba v\u00e1gta a naperny\u0151j\u00e9t:
\n– H\u00e1t a nap m\u00e9giscsak hatalmasabb, mint \u00e9n!?… Akkor legyek \u00e9n a nap!
\n– Ha \u00edgy akarod, te leszel ezut\u00e1n a nap – s\u00fagta a szellem, \u00e9 \u00edgy is t\u00f6rt\u00e9nt.
\nA k\u0151farag\u00f3 napk\u00e9nt tr\u00f3nolt az \u00e9gen, simogat\u00f3 sugaraival sz\u00e1rba sz\u00f6kkentette a vet\u00e9st, \u00e9rlelte a gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6ket, \u00e9s megv\u00e9dte a f\u00f6ldi teremtm\u00e9nyeket a fagyhal\u00e1lt\u00f3l. N\u00e9ha azonban kedve t\u00e1madt kipr\u00f3b\u00e1lni sz\u00f6rny\u0171 erej\u00e9t; gyilkos sugaraival fel\u00e9gette a f\u00f6ldet, asz\u00e1lyt, pusztul\u00e1st hozott minden\u00fcv\u00e9. A k\u0151farag\u00f3 boldog volt, mert \u00fagy \u00e9rezte, hogy most m\u00e1r val\u00f3ban \u0151 a leghatalmasabb a vil\u00e1gon.
\nM\u00edgnem egyszer el\u00e9je gomolygott egy hatalmas felh\u0151, elz\u00e1rta a napsugarak \u00fatj\u00e1t, \u00e9s hatalmas cseppekben esni kezdett az es\u0151.
\n– Nehogy ez a rongyos felh\u0151 hatalmasabb legyen, mint \u00e9n! – m\u00e9ltatlankodott a k\u0151farag\u00f3.
\nVagy ha m\u00e9gis – akkor felh\u0151 akarok lenni!
\n– Az leszel – sz\u00f3lt a szellem.
\nS r\u00f6gt\u00f6n felh\u0151v\u00e9 v\u00e1ltozott: \u00f6nt\u00f6tte a vizet mag\u00e1b\u00f3l, s boldogan l\u00e1tta, hogy a hatalma mekkora; a f\u00f6ld\u00f6n ism\u00e9t vir\u00e1gzott \u00e9s z\u00f6ldellt minden a nagy forr\u00f3s\u00e1g ut\u00e1n. M\u00e9gsem tudta meg\u00e1llni, hogy ne pr\u00f3b\u00e1lja ki hatalma hat\u00e1rait; ork\u00e1nokat \u00e9s \u00f6z\u00f6nvizet z\u00fad\u00edtott a f\u00f6ldre, a foly\u00f3k ki\u00e1radtak medr\u00fckb\u0151l, el\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k a vet\u00e9seket, \u00e9s a piszkossz\u00fcrke \u00e1r falvakat sodort el mag\u00e1val. A felh\u0151 el\u00e9gedetten vette tudom\u00e1sul, hogy az \u0151 hatalma el\u0151l senki \u00e9s semmi nem menek\u00fclhet.
\nEg\u00e9szen addig, am\u00edg nem l\u00e1tta odalent a Nagy Gr\u00e1nitv\u00f6r\u00f6s Szikl\u00e1t, amely ott \u00e1llt rend\u00edthetetlen\u00fcl az \u00f6z\u00f6nv\u00edz k\u00f6zep\u00e9n.
\n– Ennek nem \u00e1rt, se sz\u00e9l, se v\u00edz! H\u00e1t a szikla er\u0151sebb, mint \u00e9n? \u00d3, b\u00e1rcsak szikla lehetn\u00e9k! – ki\u00e1ltotta.
\n– Teljes\u00edtem a k\u00edv\u00e1ns\u00e1godat, l\u00e9gy szikla!
\nBoldog volt most a szeg\u00e9ny ember: nap s\u00fct\u00e9se, es\u0151 ver\u00e9se \u0151t nem zavarhatta, \u00fagy \u00e9rezte, hogy most m\u00e1r igaz\u00e1n \u0151 a leghatalmasabb az eg\u00e9sz vil\u00e1gon.
\n\u00c1m egy reggel nagy \u00fct\u00e9seket \u00e9rzett a test\u00e9n, – odapillantott – h\u00e1t egy ember v\u00e1gta a k\u00f6vet a cs\u00e1k\u00e1ny\u00e1val.
\n– Ha \u00edgy folytatja, el\u0151bb-ut\u00f3bb darabokra szed engem – \u00e1llap\u00edtotta meg elkeseredetten.
\nH\u00e1t egy f\u00f6ldi ember hatalmasabb lehet, mint \u00e9n? \u00d3, b\u00e1rcsak m\u00e9g egyszer \u00e9n is az lehetn\u00e9k!
\n– L\u00e9gy h\u00e1t ember, ha \u00fagy k\u00edv\u00e1nod… – sz\u00f3lt torz mosollyal a Szikla Szelleme – de t\u00f6bb k\u00edv\u00e1ns\u00e1godat nem teljes\u00edtem!
\nAzz\u00e1 is lett egy szempillant\u00e1s alatt, boldogan kezdte ism\u00e9t fejteni a k\u00f6vet a szikl\u00e1b\u00f3l, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1zadozott a sorsa ellen, soha t\u00f6bb\u00e9 nem gondolt arra, hogy hatalmasabb legyen ann\u00e1l, aminek sz\u00fcletett.<\/p>\n

Kedves Gyerekek!<\/p>\n

A mes\u00e9nek v\u00e9ge. Rem\u00e9lem meg\u00e9rtett\u00e9tek, hov\u00e1 vezet a hat\u00e1rtalan nagyrav\u00e1gy\u00e1s, a hi\u00fa \u00e1br\u00e1ndkerget\u00e9s. J\u00f3….. \u00e9s most kapcsolj\u00e1tok ki a CD-t, DVD-t, TV-t, szakadjatok le a Net-r\u0151l \u00e9s menjetek sz\u00e9pen aludni!<\/p>\n

Kedves Feln\u0151ttek!<\/p>\n

(Most, hogy a gyerekek alszanak, az\u00e9rt elmondom a mese befejez\u00e9s\u00e9t:)
\nA k\u0151farag\u00f3 f\u00e9lholtra dolgozta mag\u00e1t \u00e9s igen hamar meg\u00f6regedett. Egyre kevesebb szikl\u00e1t tudott kifejteni, egyre kevesebb \u00e9p\u00edt\u0151anyagot sz\u00e1ll\u00edtott a v\u00e1rosba, s \u00edgy egyre kevesebb \u00e9lelmet kapott a gazdagokt\u00f3l. A v\u00e9g\u00e9n m\u00e1r val\u00f3s\u00e1ggal \u00e9hezett \u00e9s mid\u0151n a szamara is elpusztult, v\u00e9gleg egyed\u00fcl maradt. \u00d6sszed\u0151lt kunyh\u00f3j\u00e1nak romjain \u00fcld\u00f6g\u00e9lt naphosszat, s valamin nagyon gondolkozott.
\nMid\u0151n – egyed\u00fcl, \u00f6regen, betegen, szeg\u00e9nyen – kezdte \u00fagy \u00e9rezni mag\u00e1t, mint egy XXI. sz\u00e1zadbeli magyarorsz\u00e1gi kisnyugd\u00edjas, felugrott a romokr\u00f3l \u00e9s sz\u00f6rny\u0171 indulattal r\u00e1zni kezdte \u00f6kl\u00e9t az \u00e9g fel\u00e9:
\n– A franc enn\u00e9 meg azt is, aki bele\u00edrt engem ebbe a mes\u00e9be! – ki\u00e1ltotta, azt\u00e1n eldobta a cs\u00e1k\u00e1ny\u00e1t \u00e9s keserves s\u00edr\u00e1sra fakadt.<\/p>\n

(2009 augusztus, els\u0151 d\u00edj)<\/p>\n

Continue reading A K\u0151t\u00f6r\u0151 \u00e9s a Szikla Szelleme<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":461,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[67,9],"tags":[],"class_list":["post-930","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-67","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/930","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/461"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=930"}],"version-history":[{"count":0,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/930\/revisions"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=930"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=930"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=930"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}