{"id":9089,"date":"2020-05-21T15:50:00","date_gmt":"2020-05-21T13:50:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=9089"},"modified":"2020-10-13T15:58:31","modified_gmt":"2020-10-13T13:58:31","slug":"az-a-napverte-sav","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/05\/21\/az-a-napverte-sav\/","title":{"rendered":"Az a napverte s\u00e1v"},"content":{"rendered":"

Kevertet k\u00e9rek, pikol\u00f3val. Amikor bel\u00e9p, \u00fagy \u00e9rzem, menten els\u00fcllyedek az \u00e9gbe. Hogy n\u00e9zhetek ki, \u00faristen. M\u00e1r r\u00e9g feladtam, hogy valaha m\u00e9g l\u00e1tni fogom. Elhagyott id\u0151tlen id\u0151k \u00f3ta. Szerintem nincs ember, aki sz\u00e1mon b\u00edrn\u00e1 tartani, h\u00e1ny \u00e9v telt el. Nekem m\u00e1r nincs \u00e9v, nincsenek h\u00f3napok, napok, elhagytam magam. Csak az \u00e9vszakokat tudom, de azt is ink\u00e1bb megsaccolom, ny\u00e1ron melegem van a sok rongyban, t\u00e9len f\u00e1zom, tavasz meg \u0151sz egyre megy. Kedves fi\u00fa volt, \u00fagy szeretett, mint soha senki.<\/p>\n

Az eny\u00e9im meghaltak mind, any\u00e1m, ap\u00e1m, mindenki, az eg\u00e9sz rokons\u00e1g. \u00d6cs\u00e9met \u00e9s engem Mari n\u00e9ni\u00e9khez vittek. Akkor der\u00fclt ki, hogy zsid\u00f3k vagyunk, s ha ezt megtudj\u00e1k, meg\u00f6lnek. Tizenh\u00e1rom \u00e9ves voltam, amikor megtudtam. Amikor megtudtam, meg akartam \u00f6lni magam, de ki vigy\u00e1zott volna az \u00f6cs\u00e9mre, m\u00e9g h\u00e9t\u00e9ves se volt. Mari n\u00e9ni is meghalt, a sz\u00edve miatt. \u00c1llami gondoz\u00e1sba ker\u00fclt\u00fcnk, \u00c1ronka \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt, r\u00fagkap\u00e1lt, de hi\u00e1ba, sz\u00e9tv\u00e1lasztottak minket. Soha t\u00f6bb\u00e9 nem l\u00e1ttam. Az int\u00e9zetben minden\u00e9rt megvertek, hi\u00e1ba harcoltam, hi\u00e1ba voltam engedelmes, na, ennyi, te h\u00fclye zsid\u00f3 kurva, elengedett, \u00e9s ment tov\u00e1bb, \u00e9s \u00e9n szereztem zsilettpeng\u00e9t, \u00e9s f\u00f6lnyisz\u00e1ltam az ereimet, de nem tudtam rendesen elrejt\u0151zni, mert nem volt b\u00fav\u00f3hely, mert a sok spicli mindent l\u00e1tott \u00e9s jelentett, elvittek, miel\u0151tt elsz\u00e1lltam volna, \u00e9s a k\u00f3rh\u00e1zban is ord\u00edtottak r\u00e1m, azt sziszegte az \u00e1pol\u00f3n\u0151, hogy ne keresztben v\u00e1gjad, te nyomorult, hanem hossz\u00e1ban, \u00fagyhogy legk\u00f6zelebb hossz\u00e1ban v\u00e1gtam, \u00e9s h\u00e1t igaza volt, szinte j\u00f3 lett, napokig \u00f6nt\u00f6tt\u00e9k ut\u00e1na bel\u00e9m az inf\u00fazi\u00f3t, mik\u00f6zben \u00e9n m\u00e1r messze j\u00e1rtam, t\u00fal a hom\u00e1lyos, sz\u00f3rt f\u00e9nyeken, t\u00fal a mennyd\u00f6rg\u0151 hangokon, t\u00fal az int\u00e9zet mosd\u00f3j\u00e1nak v\u00e9remt\u0151l mocskos, napverte s\u00e1vj\u00e1n, hallottam \u00c1ronka k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s\u00e9t, de valami l\u00f6k\u00f6tt tov\u00e1bb, nagyk\u00e1ll\u00f3i h\u00e1zunk fel\u00e9, Buksi cs\u00f3v\u00e1lja a fark\u00e1t, Cili n\u00e9z figyelmesen, az udvaron totyognak a ty\u00fakok, \u00e9n is k\u00f6zt\u00fck, any\u00e1m nevet, \u00e9n nem tudom, mi a francnak kellett visszahozzanak a k\u00f3rh\u00e1zi \u00e1gyra. K\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem, aludt a sok spicli, kint s\u00f6t\u00e9t. Fut\u00e1s, gondoltam magamban, ami az\u00e9rt nem ment olyan k\u00f6nnyen, alig tudtam kinyomni magam az \u00e1gyon, s amint fel\u00e1lltam valahogy, sz\u00e9d\u00fclni kezdtem. Nem, Teri, nem zuhanhatsz vissza, \u00e9s eszembe juttattam a nevel\u0151b\u00e1csit, aki minden m\u00e1sodik h\u00e9ten, amikor \u00e9jszakai szolg\u00e1latban volt, sz\u00e1mat tenyer\u00e9vel betapasztva, a hajamn\u00e1l fogva kir\u00e1ncig\u00e1lt az \u00e1gyb\u00f3l. Ett\u0151l lett annyi er\u0151m, hogy kit\u00e1molyogjak a k\u00f3rteremb\u0151l, \u00f3vatosan v\u00e9gigmenjek a folyos\u00f3n, le a l\u00e9pcs\u0151n, ki a V\u00e1rosmajor utc\u00e1ra, ott volt szemben a park, az els\u0151 padra leroskadtam, n\u00e9ztem a lombok k\u00f6z\u00f6tt a s\u00f6t\u00e9t eget, reszkettem, ez lett az \u00e9letem.<\/p>\n

Elmosolyodik, te \u00faristen, a mosolya most is ugyanolyan, a vastag szem\u00f6ld\u00f6k\u00e9t \u00e9s a v\u00e9kony kis v\u00e1ll\u00e1t k\u00e9tked\u0151n felh\u00fazza, majd a pultos fel\u00e9 fordul. Kevert \u00e9s pikol\u00f3 a h\u00f6lgynek, ide vodka lesz.<\/p>\n

Vajon \u00f6sszekeverem valaki m\u00e1ssal? Nem merem megk\u00e9rdezni, hogy ugye te vagy a Hell J\u00e1nos, a Hell, a sz\u00edvem, mint \u00e1llat, ki akar ugrani, alig kapok leveg\u0151t. Nem is az, hogy nem merem, ink\u00e1bb valahogy nem akarom pont ezt k\u00e9rdezni. Egy\u00e1ltal\u00e1n, minek besz\u00e9lni, legink\u00e1bb azonnal \u00e1t\u00f6leln\u00e9m, belef\u00farn\u00e1m a fejem a nyak\u00e1ba, akkor biztosan felismerne.<\/p>\n

Felhajtom a kevertet, a fi\u00fa is a vodk\u00e1j\u00e1t, \u00fcl\u00fcnk egym\u00e1s mellett, \u0151 kicsit kifel\u00e9 fordulva.<\/p>\n

Mondjuk, ezt r\u00e9gen is csin\u00e1lta, jaj, nem gondoltam, hogy m\u00e9g \u00e9l, vagy hogy \u00e9n \u00e9lek, csak akkor nem reszkettem, ha ittam, ezt hamar megtanultam. Azt is, hogy p\u00e9nzbe ker\u00fcl. Persze az elej\u00e9n kaptam csak \u00fagy, a t\u00f6bbiekt\u0151l, akik kint voltak az utc\u00e1n, \u00e9n lettem nekik a kicsi Teri, eg\u00e9szen addig, am\u00edg a Kacor r\u00e1m nem m\u00e1szott, \u00e9s sik\u00edtani nem kezdtem. Megt\u00f6rtem ezzel valamit, ut\u00f3lag m\u00e1r tudom. H\u00fclye liba, r\u00e1nk akarod hozni a zsarukat, ez volt a legfinomabb, amit kaptam, \u00fagyhogy h\u00faztam, menj\u00e9l, ha olyan finny\u00e1s vagy, ki\u00e1ltott\u00e1k ut\u00e1nam, v\u00e1r r\u00e1d a sz\u0151ke herceg, r\u00f6h\u00f6gtek.<\/p>\n

\u00c9jszak\u00e1nk\u00e9nt ameddig lehetett, ott maradtam valamelyik kocsm\u00e1ban, volt, hogy el\u0151tte fizettek, volt, hogy ut\u00e1na, m\u00e1r nem f\u00e1jt, nem f\u00e9ltem, nem \u00e9reztem semmit, csak a j\u00f3 alkoholmeleget. Ink\u00e1bb nappal aludtam, egy-egy padon, am\u00edg el nem zavartak, a Hell \u00edgy tal\u00e1lt egyszer r\u00e1m, vagy nem is tudom, arra \u00e9bredtem, hogy valakinek az \u00f6l\u00e9ben van a fejem. F\u00f6ln\u00e9ztem, hunyorogva, mert s\u00fct\u00f6tt a nap, \u00e9s pont f\u00f6l\u00f6ttem egy s\u00f6t\u00e9t szemp\u00e1r vil\u00e1g\u00edtott, \u00fagy n\u00e9zett r\u00e1m sokkal messzebbr\u0151l, mint ahol volt, mint aki mindent \u00e9rt. Szevasz, mondtam neki, de nem v\u00e1laszolt. Mi van, megkukult\u00e1l, mordultam r\u00e1, \u00e9s gyorsan f\u00f6l akartam ugrani, ki tudja, mif\u00e9le \u0151r\u00fclt ez is, de f\u00e9l k\u00e9zzel \u00e9s k\u00f6ny\u00f6kkel visszanyomott az \u00f6l\u00e9be, \u00e9s megk\u00e9rdezte a nevem. \u00c9s hogy ker\u00fcltem oda. \u00c9s mi lett a sz\u00fcleimmel. Az \u00f6cs\u00e9mmel. A nevel\u0151b\u00e1csival.<\/p>\n

Mire minden k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re v\u00e1laszoltam, megismertem Hell J\u00e1nost. Az \u0151 sz\u00fclei \u00e9ltek, t\u00f6rtettek, hajb\u00f3koltak, hajszolt\u00e1k egym\u00e1st, Jancsit, m\u00edg ott nem hagyta \u0151ket. Soha, \u00e9rted, soha, m\u00e9g v\u00e9letlen\u00fcl se mondtak igazat. Vannak haverjai, azokn\u00e1l tud kec\u00f3zni, de az se baj, ha nem, id\u0151szaki munk\u00e1kat v\u00e1llal, \u00e9s akkor kap helyet a munk\u00e1ssz\u00e1ll\u00f3n, azt tervezi, hogy levelez\u0151in le\u00e9retts\u00e9gizik, ut\u00e1na meg beiratkozik filoz\u00f3fi\u00e1ra, mert meg akarja \u00e9rteni, mibe keveredett, ezt mondta, \u00e9s k\u00f6zben simogatta a hajam, az arcom, r\u00e1nk esteledett, azt mondta, ha akarom, menjek fel vele, \u00e9ppen van hov\u00e1, felmentem, te\u00e1t f\u0151z\u00f6tt, rummal ittuk, \u00fclt\u00fcnk a f\u00f6ld\u00f6n a k\u00f6nyvekkel bor\u00edtott falak k\u00f6z\u00f6tt, cigizt\u00fcnk, adott ponton mintha any\u00e1m nevet\u00e9s\u00e9t hallottam volna, de csak \u00e9n voltam.<\/p>\n

Fizetsz valamit? \u2013 k\u00e9rdezem t\u0151le, amikor m\u00e1r van annyi er\u0151m, hogy hangot b\u00edrjak kiadni. El\u00e9g rekedtes hangot, r\u00e9g\u00f3ta nem sz\u00f3ltam \u00e9n m\u00e1r senkihez. Nem ismer fel, m\u00e1r \u00e9n se ismerek fel semmit. Amikor egy\u00fctt voltunk, ruganyos volt a testem, gyors voltam, azt mondta, j\u00f3 n\u0151 vagyok, ami egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rdekelt, de ahogyan mondta, cinkosan hunyorogva, att\u00f3l halhatatlannak \u00e9reztem magam, vagy hogy is mondjam, sz\u00f3val lett egy pillanat, amikor nem akartam meghalni.<\/p>\n

A vodk\u00e1s ember sincs valami besz\u00e9des kedv\u00e9ben, ak\u00e1r \u0151 a Hell Jancsi, ak\u00e1r nem. Elj\u00f6v\u00f6k egy h\u00faszas\u00e9rt, hallom magam ezeket a szavakat mondani. V\u00e9g\u00fcl is semmi rendk\u00edv\u00fcli, megtanultam r\u00e9g, hogy ne legyek finny\u00e1s, ha nincs l\u00f3v\u00e9, akkor szerezni kell. Csak most ink\u00e1bb ahhoz vagyok k\u00f6zel, hogy amir\u0151l nem lehet besz\u00e9lni, arr\u00f3l hallgatni kell. Vagy ahhoz, hogy ha csak a semmi van, akkor inni kell. Mindegy, a kevert meg a s\u00f6r felcsapta a soromp\u00f3t, gyere, akarom, nagyon szeretn\u00e9k, folyik bel\u0151lem, mikor l\u00e1tom m\u00e1r, hogy nem \u0151 az, nem a Hell, hanem egy teljesen idegen fi\u00fa. Mindj\u00e1rt f\u00f6l\u00e1ll \u00e9s kimegy, pedig nem is fizetett. Vagy meg\u00fct. De ha m\u00e9gis elj\u00f6n velem, akkor majd felismer.<\/p>\n

Napokon-heteken-h\u00f3napokon \u00e1t v\u00e1rtam a parkban, hogy visszaj\u00f6n, \u00fczeneteket \u00edrtam neki a porba, a falevelekre, persze csak fejben, hogyan m\u00e1sk\u00e9ppen. Ha inni kellett, \u00e9s kellett, mert reszkettem \u00e9s f\u00e9ltem, akkor kimentem a R\u00e1k\u00f3czira, \u00e9s lenyomtam egy-egy fuvart, csak ut\u00e1na m\u00e9g t\u00f6bbet kellett innom, \u00e9s persze az is hozz\u00e1tartozik, hogy Sunk\u00e1hoz ker\u00fcltem, \u0151 futtatta a l\u00e1nyokat, kellett neki a p\u00e9nz p\u00f3kerre, vert, pedig \u0151 is \u00e1llamis volt, a pi\u00e1l\u00e1s \u00e9rzelmes f\u00e1zis\u00e1ban s\u00edrva mes\u00e9lte, \u0151t hogyan verte \u00e9s er\u0151szakolta meg a nevel\u0151b\u00e1csi, nem ugyanaz, aki engem. M\u00e9g egy-k\u00e9t kevert, \u00e9s ord\u00edtott \u00e9s \u00fct\u00f6tt, hogy hazudok neki, meg eldugom a l\u00f3v\u00e9t, pedig \u0151 vakart ki a mocsokb\u00f3l, k\u00e9k-z\u00f6ld foltok bor\u00edtott\u00e1k a testem, az arcom bedagadt, egyszer m\u00e9g k\u00e9t fogamat is ki\u00fct\u00f6tte, r\u00e1ittam, \u00e9s m\u00e1r nem \u00e9reztem semmit, vajon veled mi t\u00f6rt\u00e9nt ezalatt, lecsuktak, intern\u00e1ltak, vagy csak megvertek, de akkor visszaj\u00f6tt\u00e9l volna, ott v\u00e1rtalak azon a padon. Vagy volt valakid, aki nem olyan undor\u00edt\u00f3an elesett, mint \u00e9n, \u00e9s visszament\u00e9l hozz\u00e1, de akkor mi\u00e9rt \u00e9bresztett\u00e9l fel, mi\u00e9rt nem sz\u00f3lsz hozz\u00e1m, mi\u00e9rt mondtad, hogy j\u00f3 n\u0151 vagyok, mi\u00e9rt h\u00faz\u00f3dozva \u00f6lelsz \u00e1t, mi\u00e9rt hitetted el velem egy pillanatra, hogy, na mindegy, hajnalodik, ebben a pinc\u00e9ben van a vackom.<\/p>\n

\u0150 nem sz\u00f3l hozz\u00e1m, \u00e9n nem vetk\u0151z\u00f6m le, s\u00f6t\u00e9t t\u00e1rgyak \u00fasznak a hajnali dereng\u00e9sben. Mit k\u00e9pzelsz te magadr\u00f3l, kiab\u00e1lok vele, letolom a nadr\u00e1gom, morajlanak a befilcesedett vatelindarabok. Hallgat, \u00e9s ett\u0151l csak m\u00e9g ink\u00e1bb el\u00f6nt a d\u00fch, \u00edgy szoktam meg, ha bokor alatt dugok, \u00fcld\u00f6z a v\u00e9res, napverte s\u00e1v, k\u00f6vekre v\u00e1gja sz\u00e9t a sz\u00edvemet. M\u00e1sok legal\u00e1bb nem vertek \u00e1t, gy\u0171l\u00f6ltek, el akartak puszt\u00edtani, de legal\u00e1bb nem mondt\u00e1k soha, hogy szeretlek, Teri, sip\u00edtozom, \u0151 meg nyugodtan leveszi zak\u00f3j\u00e1t, \u00e9s ledobja a f\u00f6ldre, mocskosabb vagy, mint a f\u00f6ld, \u00fcv\u00f6lt\u00f6zik k\u00f6r\u00fcl\u00f6ttem a t\u00e1rgyak. Most mi van, l\u00edrai te, len\u00e9zel engem, azt hiszed, erre se vagyok j\u00f3, meg m\u00e1sra se vagyok j\u00f3, soha, semmilyen t\u00e9ren, k\u00e9rlek, cs\u00f3kolj meg, h\u00e1tha befogom ezzel a s\u00f6t\u00e9t t\u00e1rgyak pof\u00e1j\u00e1t. Bezzeg r\u00e9gebben, z\u00fadultak ki a csontig koptatott szavak a sz\u00e1mon, a ny\u00e1la kicsit megnyugtatja felhorzsolt \u00edzlel\u0151bimb\u00f3imat, k\u00e9sek, l\u00e1ncf\u0171r\u00e9szek, peng\u00e9s szerkezetek indulnak fel\u00e9m, hogy elv\u00e1gjanak. Soha nem szerett\u00e9l, motyogom er\u0151t gy\u0171jtve a k\u00f6vetkez\u0151 t\u00e1mad\u00e1sra, \u0151 meg nevetni kezd, a peng\u00e9k vigyorogva k\u00f6zel\u00edtenek. Nincs is szeretet, J\u00e1nos, te tal\u00e1ltad ki, hogy k\u00fcl\u00f6nbnek \u00e9rezhesd magad, v\u00e1gom hozz\u00e1 \u00e9lesen, nevet \u00e9s folynak a k\u00f6nnyei az arcomra, pr\u00f3b\u00e1lok koncentr\u00e1lni arra, hogy mennyire k\u00edv\u00e1nom, de a s\u00f6t\u00e9t t\u00e1rgyak sz\u00edvnak magukba, t\u00f6bbfel\u00e9, darabokban. Megr\u00e1ndul, mint akit gyomorsz\u00e1jon v\u00e1gtak, a margarin szokott ilyenkor seg\u00edteni, mondom k\u00edm\u00e9letlen\u00fcl, belekucorodom a pin\u00e1mba, \u00e9s sz\u00edvom magamba ezt a fi\u00fat, a t\u00e1rgyak meg vinnyognak, de nem kapnak el. R\u00e1m n\u00e9z, ugyanazzal a n\u00e9z\u00e9ssel, mint a padon, csontos cs\u00edp\u0151je hozz\u00e1ver\u0151dik combomhoz, olyan s\u00f6t\u00e9t sz\u00e1ll k\u00f6z\u00e9nk, ahol a t\u00e1rgy\u00add\u00e9monok nem tudtak r\u00e1m tal\u00e1lni. Abban a pillanatban meg\u00e9rtem, hogy el fog menni, sz\u0171k\u00f6l\u00f6k, hogy maradjon, de szavakat m\u00e1r nem tudok mondani, meg tudom mosni magam valahol, k\u00e9rdezi, \u00e9s akvamarin szemek p\u00e1szt\u00e1zz\u00e1k v\u00e9gig a pinc\u00e9t. Nem mondom, hogy bocs\u00e1ss meg, r\u00e1csurgott a v\u00edz a nadr\u00e1gj\u00e1ra, a reggel \u00e9les f\u00e9nyei \u00f6sszevagdosnak.<\/p>\n

Itt akarja hagyni az \u00f6tvenes\u00e9t. H\u00fclye vagy, pr\u00f3b\u00e1lok visszakapaszkodni az \u00e9pesz\u0171 vil\u00e1gba. Ha vissza tudn\u00e9k adni \u00f6tvenb\u0151l, nem k\u00e9ne a h\u00faszasod, mondom neki, de folyik m\u00e1r bel\u0151lem kifel\u00e9 a l\u00e9lek.<\/p>\n

\u00dagy megy fel a csorba l\u00e9pcs\u0151k\u00f6n, mint egy fegyelmezett isten. Nem n\u00e9z vissza. Reggel van, ny\u00e1r. Miel\u0151tt az univerzum befogadna, miel\u0151tt v\u00e9gleg \u00f6sszevegy\u00fcln\u00e9k a nyers, f\u00f6l\u00f6sleges, oszl\u00e1sban l\u00e9v\u0151 anyaggal, m\u00e9g hom\u00e1lyosan l\u00e1tom, amint \u00e1tl\u00e9p azon a napverte s\u00e1von.<\/p>\n

A novella Selyem Zsuzsa: Az els\u0151 vil\u00e1gv\u00e9ge, amit egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk c\u00edm\u0171 k\u00f6tet\u00e9ben jelent meg.<\/p>\n\n\n

<\/p>\n

Continue reading Az a napverte s\u00e1v<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9181,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[458,9],"tags":[],"class_list":["post-9089","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-458","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9089","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9181"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=9089"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9089\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":9090,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9089\/revisions\/9090"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=9089"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=9089"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=9089"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}