{"id":9053,"date":"2020-06-04T07:18:00","date_gmt":"2020-06-04T05:18:00","guid":{"rendered":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/?p=9053"},"modified":"2020-10-13T07:20:36","modified_gmt":"2020-10-13T05:20:36","slug":"marciusi-advent","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/2020\/06\/04\/marciusi-advent\/","title":{"rendered":"M\u00e1rciusi advent"},"content":{"rendered":"

2012-ben az ENSZ k\u00f6zgy\u0171l\u00e9se m\u00e1rcius 20-\u00e1t a boldogs\u00e1g nemzetk\u00f6zi napj\u00e1v\u00e1 nyilv\u00e1n\u00edtotta.<\/p>\n

Olyan szomor\u00fa vagyok. Le\u00fcltem a f\u0151t\u00e9r m\u00f6g\u00f6tti templom parkj\u00e1ban a f\u0171be, \u00e9s gondolkoztam az \u00e9letemen. K\u00f6zelebb vagyok m\u00e9g az \u00f6t\u00f6dik X-hez, mint a hatodikhoz, \u00e9s m\u00e9gis teljesen ki\u00e9gve, tan\u00e1cstalanul \u00e9reztem magam. Vajon bez\u00e1rult a k\u00f6r, vagy csak korral j\u00e1r ez az \u00e9rz\u00e9s?<\/p>\n

Nincs semmim: sem ap\u00e1m, sem any\u00e1m, sem szeret\u0151m, sem munkahelyem, m\u00e1r k\u00e9t szerettemet is elvesztettem, \u00e9s gondolatban teljesen \u00fcresnek \u00e9reztem magam. Nincs igazs\u00e1g! Hevesen dobogott a sz\u00edvem, \u00e9s m\u00e1r a b\u00facs\u00fan gondolkoztam, hogy itt hagyom a F\u00f6ldet, benne minden f\u00e1jdalm\u00e1val, keser\u0171s\u00e9g\u00e9vel. Minek \u00e9ljek? Minek? \u00dagyse szeret senki! Nem figyel r\u00e1m, nem hallgat meg senki! Kinek vagyok \u00e9n fontos? Minek \u00e9ljek m\u00e9g? Egy kicsit el\u00e9rz\u00e9keny\u00fcltem, \u00e9s megt\u00f6r\u00f6ltem a szemem a piszkos ingujjammal. \u00c9hes voltam, \u00e9s nem volt egy fill\u00e9r sem a zsebemben, vagy lehet, hogy elhagytam, nem tudom. Ilyenkor n\u00e9ha r\u00e1mj\u00f6n az ihatn\u00e9k. Az legal\u00e1bb feledteti egy kis id\u0151re a gondjaimat. De nem akartam senkihez sem odamenni, zaklatni \u0151ket. Nem akartam koldulni, nem akartam magam megal\u00e1zni, m\u00e1sokat k\u00ednos helyzetbe hozni. Most nem!<\/p>\n

Csak \u00fcltem \u00e9s gondolkoztam. Meredtem magam el\u0151tt a semmibe, \u00e9s a vil\u00e1g sz\u00e9l\u00e9n \u00e9reztem magam. Hm! Nem is figyeltem fel r\u00e1, egy kis id\u0151 m\u00falva odaj\u00f6tt hozz\u00e1m valaki, \u00e9s megk\u00e9rdezte, mi a bajom. Semmi! Hagyjon engem b\u00e9k\u00e9n! \u00dagysem tud seg\u00edteni rajtam. Mit akar t\u0151lem? Ki maga? \u00c9n vagyok a Boldogs\u00e1g. Mi van! Ki maga? Mi? Ne m\u00e1r! Most… most azt akarja, hogy…, hogy tartsak egy kisel\u0151ad\u00e1st \u00f6nr\u0151l \u00e9s defini\u00e1ljam? Nem l\u00e1tja, hogy Szomor\u00fa vagyok? De igen, l\u00e1tom.<\/p>\n

M\u00e9g a tudom\u00e1ny sem tud \u00e9les hat\u00e1rvonalat h\u00fazni kett\u0151nk, Boldogs\u00e1g \u00e9s Szomor\u00fas\u00e1g k\u00f6z\u00e9, mert t\u00fal relat\u00edv. Akkor meg mit v\u00e1r t\u0151lem, szerencs\u00e9tlent\u0151l? Mit tudna nekem ny\u00fajtani? Se ez\u00fcst\u00f6m, se aranyam. Na, az nekem sincs. Mihez \u00e9rt, k\u00e9rdezte t\u0151lem. Mihez \u00e9rtek, feleltem bamb\u00e1n, \u00e9s azt mondtam neki, hogy k\u00f6nyvk\u00f6t\u0151 a szakm\u00e1m, de f\u00e9l\u0151, hogy hamarosan m\u00e1r csak a m\u00fazeumban fognak k\u00f6nyvet l\u00e1tni az emberek. Meg voltam m\u00e1r \u201epap\u201d, tartottam temet\u00e9st, istentiszteletet, voltam mentor \u00e9s tolvaj, \u00f6nk\u00e9ntes, de szolga m\u00e9g nem. Szolga? Mi\u00e9rt szeretn\u00e9l az lenni? Hogy seg\u00edtsek m\u00e1sokon. Mi\u00e9rt k\u00e9rdezi ezt? Mi\u00e9rt? Maga m\u00e9g ennyit se tud a technika v\u00edvm\u00e1nyair\u00f3l, hogy napjainkban m\u00e1r ott tartunk, hogy el\u00e9g egy gombnyom\u00e1s, \u00e9s milli\u00f3k repkednek a neten a bankokban a vil\u00e1g egyik hely\u00e9r\u0151l a m\u00e1sikra egy pillanat alatt! De tudom, de nem \u00e9rdekel. Mi \u00e9rdekli mag\u00e1t? Hiszen nem is ismer. Nem, soha nem l\u00e1ttam m\u00e9g a szomor\u00fas\u00e1got, de tudunk egym\u00e1sr\u00f3l. V\u00e9gk\u00e9pp felejtse el, hogy \u00e9n \u00f6nnek adjam magam! Nem hiszem, hogy pont \u00e9n kellen\u00e9k \u00d6nnek. Menjen a gazdagokhoz! \u0150k tele vannak. Annyi p\u00e9nz\u00fck van, hogy azt se tudj\u00e1k mire k\u00f6lts\u00e9k.<\/p>\n

Akkora a szakad\u00e9k a vil\u00e1gban szeg\u00e9nyek \u00e9s gazdagok k\u00f6z\u00f6tt, hogy ha ez sok\u00e1ig \u00edgy halad, a vil\u00e1g gazdas\u00e1ga nem fogja b\u00edrni. A vil\u00e1gon k\u00f6zel egymilli\u00e1rd ember \u00e9hezik. Gyerekek halnak meg \u00e9rtelmetlen\u00fcl, emberek milli\u00f3i hagyj\u00e1k el sz\u00fcl\u0151f\u00f6ldj\u00fcket a jobb \u00e9let rem\u00e9ny\u00e9ben, csak f\u00e1jdalom \u00e9s f\u00e1jdalom mindenhol. Meg hal\u00e1l. \u00c9rti? Hal\u00e1l! Mintha nem tudn\u00e1! Hopp\u00e1! Tudom m\u00e1r, mit akar t\u0151lem!<\/p>\n

Arra eml\u00e9kszem, hogy 1992. okt\u00f3ber 17. milyen nap: a szeg\u00e9nys\u00e9gellenes vil\u00e1gnap. Ugye, j\u00f3l tudom? J\u00f3l, v\u00e1laszolta a boldogs\u00e1g. Le\u00fclhetek mell\u00e9d egy kicsit? Mell\u00e9m? Egy piszkos, rongyos, b\u00fcd\u00f6s ember mell\u00e9? Fel\u0151lem! V\u00e1gtam vissza hanyagul. Ha el tud viselni, \u00fclj\u00f6n. Nem mindegy m\u00e1r ebben a magass\u00e1gban! Hirtelen valami megv\u00e1ltozott. Olyan furcs\u00e1n kezdett verni a sz\u00edvem, \u00e9s az \u00e9hs\u00e9gem is elm\u00falt, nem is gondoltam r\u00e1, \u00e9s m\u00e1r a szomor\u00fas\u00e1g is olyan t\u00e1volinak t\u0171nt. Adott nekem valamit, amit nem is k\u00e9rtem t\u0151le.
Felkeltette bennem az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st maga ir\u00e1nt. Pedig r\u00e1 sem n\u00e9ztem, amikor szembe\u00fclt velem a f\u0171be. De valami megv\u00e1ltozott bennem. Majd feln\u00e9ztem r\u00e1, \u00e9s \u2013 nem hiszitek el \u2013 olyan sz\u00e9p volt, hogy m\u00e9g a leveg\u0151 is meg\u00e1llt bennem. N\u00e9zt\u00fck egym\u00e1st, \u00e9s m\u00e1r nem besz\u00e9lgett\u00fcnk, mert nem volt sz\u00fcks\u00e9g szavakra. Majd egy kis id\u0151 m\u00falva a parkban, gyerekeket s\u00e9t\u00e1ltat\u00f3 anyuk\u00e1kat, a padon \u00fcl\u0151 szerelmesp\u00e1rokat l\u00e1ttam, \u00e9s a t\u00f6megb\u0151l egyszer megindult valaki fel\u00e9m. Feln\u00e9ztem a Boldogs\u00e1gra, \u00e9s ijedve annyit mondtam neki, hogy j\u00f6n valaki. Ki az, k\u00e9rdezte. A Rem\u00e9ny, feleltem neki. Oh, \u0151t ismerem. Testv\u00e9rek vagyunk. L\u00e1tom, \u00e9s intett fel\u00e9, hogy \u00fclj\u00f6n le k\u00f6z\u00e9nk.
K\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k egym\u00e1st, nem \u00e9rtettem, milyen nyelven. M\u00e1r h\u00e1rman voltunk. Szevasz Rem\u00e9ny, k\u00f6sz\u00f6ntem, \u00e9s mosolyt csalt az arcomra. T\u00e9ged ismerlek. Jobban, mint a Boldogs\u00e1got. \u00c9s hirtelen megvil\u00e1gosodtam, mert l\u00e1ssatok csod\u00e1t, egyik pillanatr\u00f3l a m\u00e1sikra csatlakozott hozz\u00e1nk a Szeretet is, \u00e9s ezzel bez\u00e1rult a k\u00f6r. N\u00e9gyen voltunk. Ilyen nincs! M\u00e1r elm\u00falt kar\u00e1csony! Lelki szemeim el\u0151tt \u00e9l\u0151 adventi koszor\u00fat alkottunk, \u00e9s elsz\u00e9gyelltem magam, hogy nem ismertem fel \u0151ket. Bocs\u00e1natot k\u00e9rtem t\u0151l\u00fck, \u00e9s ezek ut\u00e1n m\u00e1r csak \u00e9n sz\u00f3ltam hozz\u00e1juk, \u00e9s megvallottam, hogy minden vas\u00e1rnap el szoktam menni a h\u00e1zukba, \u00e9s megtisztelem \u0151ket, hogy velem vannak minden napon a vil\u00e1g v\u00e9gezet\u00e9ig. Feln\u00e9zt\u00fcnk egym\u00e1sra, \u00e9s a sz\u00e9ps\u00e9g\u00fck annyira megt\u00f6lt\u00f6tte a sz\u00edvemet, hogy csordultig voltam tele: boldogok a lelki szeg\u00e9nyek, boldogok, akik s\u00edrnak, boldogok a szel\u00eddek, boldogok, akik \u00e9heznek \u00e9s szomjaznak az igazs\u00e1gra, boldogok az irgalmasok, boldogok a tiszta sz\u00edv\u0171ek, boldogok, akik b\u00e9k\u00e9t teremtenek, boldogok, akiket az igazs\u00e1g\u00e9rt \u00fcld\u00f6znek…<\/p>\n

M\u00e1r nem tudtam, mit csin\u00e1ljak. Nem tudtam, hogy most s\u00edrjak vagy \u00f6r\u00fcljek. S\u00edrtam, mert most m\u00e1r tudom, mi szeretn\u00e9k lenni. Ez alatt a kis id\u0151 alatt olyan minikatarzison mentem \u00e1t, hogy \u00e9szre se vettem, amikor elt\u0171ntek \u00e9s magamra hagytak.<\/p>\n

Fel\u00e1lltam, \u00e9s szerettem volna megosztani valakivel az \u00e9lm\u00e9nyt a parkban, de tan\u00e1cstalan voltam. Feln\u00e9ztem az \u00e9gre, \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6ntem a tavasznak, hogy megsimogatta az arcomat.<\/p>\n

Tudtam, mi a teend\u0151.<\/p>\n

2020. m\u00e1rcius, harmadik d\u00edj<\/p>\n\n\n

<\/p>\n

Continue reading M\u00e1rciusi advent<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":9150,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[459,9],"tags":[],"class_list":["post-9053","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-459","category-szepproza"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9053","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/users\/9150"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=9053"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9053\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":9054,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/posts\/9053\/revisions\/9054"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=9053"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/categories?post=9053"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/fedelnelkul.hu\/en\/wp-json\/wp\/v2\/tags?post=9053"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}